Navigáció


RSS: összes ·




Próza: A feladat

, 352 olvasás, P.Palffy_Julianna , 21 hozzászólás

Ezek vagyunk

Tamás, ha tehette, néha beült a felesége által tartott előadásokra is. Igyekezett teljesen észrevétlen maradni, sem a hallgatókat, sem Elvirát nem akarta megzavarni. A terem utolsó padsorának jobb szélén, egy széles oszlop takarta részen teljesen elbújhatott a kíváncsi szemek elől. Történelem és filozófia szakos tanárként, illetve rektorhelyettesként is szerette tudni, milyen az egyetemen tartott előadások színvonala, és kíváncsi volt a fogadtatásra is. A teremben csak a kivetítő fénye világított, így még inkább láthatatlan maradhatott tanár és diákjai előtt.

Elvira tíz éve tanított pszichológiát az egyetemen. A hallgatók szerették az előadásait, mert érdekes és színes órákat tartott, néha egy-egy mulatságosabb példával is illusztrálva az anyagot. Nála szabad volt nevetni, és az anyaghoz tartozó, feltett kérdések is folyamatosan visszaigazolták őt, a tanítványai figyelnek rá. Sok esetben előfordult, hogy a diákjai meghökkentő feladatot kaptak, és annak eredményéről, tapasztalatairól szóbeli beszámoló keretében kellett számot adniuk az év folyamán.
Az asszony mindig nagyon elegánsan és visszafogottan jelent meg az előadásokon. Rakoncátlanul göndör vörös haját a tarkójánál kényszerítette különböző csatok fogságába, vékony, fekete keretes szemüvege és kényelmesen magas cipői pedig csak fokozták a hatást.
Civilben simán hordott farmert, és kedvelte a laza, akár a vállait is szabadon hagyó pólókat, a haját pedig otthon csak kibontva hordta a férje kedvéért, aki bolondult a "rendezetten kócos" frizurájáért. Ilyenkor szinte nem is emlékeztetett a komoly egyetemi tanárra, inkább a diákjaira hasonlított.
Bár lassan hat éve voltak házasok, két sikertelen terhesség gyötrő emléke után még mindig csak vágyakoztak a hőn óhajtott gyermekáldásra.

Az április végi nap melegen sütött, a tavasz hatalmas energiával robbant be egyik napról a másikra. A természet készen állt a megújulásra, a hormonok is tomboltak. Andalgó és csókolózó párok lepték el a közeli park és a sétányok kaviccsal felszórt útjait, az újonnan kitett padokon pedig ritkán lehetett szabad helyet találni. Fiatalok és idősebbek egyaránt élvezték a a telet feledtető időjárást.

– Uraim, ma önök kapnak feladatot a hétvégére – fordult Elvira a hallgatóság felé. – A múlt héten nagy vitát kavart a romantikus viselkedés jelenléte, hiánya, illetve elutasítása vagy elfogadása a párkapcsolatokban napjainkban. A feladat egy önök által romantikusnak tartott hétvége programjának megszervezése a párjuk részére. Seychelles-szigeteki kirándulásra nem gondolnék – mosolygott a diákokra –, inkább a fantáziájukat erőltessék meg a bankszámlájuk lenullázása nélkül!
A hatások, benyomások, fogadtatások tükrében – folytatta komoly hangon – összegezzük majd a tapasztalatokat, és ebben már feltétlenül számítok női hallgatóink véleményére is! Köszönöm a figyelmüket, találkozunk egy hét múlva! – fejezte be az órát, és most kivételesen, nem megadva a lehetőséget a kérdésekre, gyors léptekkel hagyta el a termet.

Elvira tudta, hogy nem ér haza este hét előtt, péntekenként, az egyetemi előadások után mindig az Ács utcába ment. A felolvasást még diákkorában kezdte itt az "Ezüst-híd" Öregek Otthonában, és nem is akart lemondani róla. Valami megnevezhetetlen pluszt kapott az idős emberektől, amitől feltöltődött, az egész hetes fáradtság leolvadt róla. Tamás ilyenkor vagy bent maradt még az egyetemen hivatalos papírmunkáit végezendő, vagy átszaladt az anyjáékhoz, és segített a bevásárlásban. Mióta az apja szélütést kapott, nem mert vezetni, az anyjának pedig nem volt jogosítványa.

A kulcs könnyen fordult a zárban, de Zsebi már az ajtóban várta az asszonyt. A kiskutya boldog farkcsóválással köszöntötte, nem ugrott fel, illedelmesen ült addig, amíg Elvira letette a táskáját és felvette őt. Az öröm kölcsönös, gazdi és eb imádták egymást. Zsebi lelenc volt, kopó és tacskó keveréke. A fiatal házaspár az egyik esti sétájuk után, viharvert papírdobozban, az ajtajuk elé letéve talált rá. Azóta befészkelte magát hozzájuk a lakásba, és természetesen a szívükbe is.

A nappaliból halk zene szólt – dallamos dzsessz Diana Krall egyik lemezéről –, és a szokásos tévé képernyő villódzása helyett kellemes hangulatfény várta a belépőt. Az asztalon az ízlésesen elhelyezett terítékek mellett, a vázában egy szál vörös rózsa és meleg gyertyafény emelte a hatást. Elvira csodálkozó szemekkel nézett körül, de Tamást nem látta sehol. Letette a kutyát és elindult a konyha felé, ahol sejtése szerint rátalálhat a férjére. A férfi éppen a sütőből vett ki valamit, nem vette észre az asszonyt. A meglepett nő megvárta, amíg leteszi a tálat, és gyengéden megérintette a vállát.
– Mi történt? – kérdezte a férje szemébe nézve, amikor felé fordult.
– Semmi komoly – kapta a mosolygós választ azonnal –, csak teljesítettem egy ma kirótt feladat rám eső részét, hogy egyik legmélyebben tisztelt munkatársam a saját tapasztalata alapján is megítélhesse, milyen elfogadni egy romantikus hétvége ajánlatát – fejezte be Tamás átölelve a nőt, aki a mai napig megdobogtatta a szívét.
– Szóval megint ott voltál? – hangzott el a kérdés kicsit évődve.
– Bizony-bizony, és ha kihagytam volna, most elképzelhető, hogy a papírjaim felett görnyednék egy sokkal kellemesebb időtöltés reménye helyett – ragyogta rá Tamás az asszonyra a választ.

Az érdekes, és meglehetősen jól sikerült "lecke" teljesítése után, Elvira még karácsony előtt két nappal világra hozta a kislányukat, Franciskát. A boldogságuk leírhatatlan volt, mely sok-sok izgalom, és reménykedés után teljesedett ki.

Vajon mi lesz a következő feladat?

Elképzelhető, hogy néha csak egy véletlenen, egy apróságon múlik, milyen is lesz az életünk…?

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Próza
· Írta: P.Palffy_Julianna
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 4
Kereső robot: 12
Összes: 23
Jelenlévők:
 · Destiny
 · Divima
 · gszabo
 · Kavics


Page generated in 0.0423 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz