Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Apámhoz

, 386 olvasás, bacsol , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Vaskos, száraz ágaid recsegve hajolnak,
tűrve, hogy az őszi szél pengéje eleven
szövetbe vág, s szökött lomb-tüdő sóhajoknak
páráját harmatként hinti szét a réteken.
Hervadt álom, híg valóság zúg az ereken,
te kéreg-páncélodban állsz ellent zajoknak,
míg benned fokhagymaszagú karbid gáz szellem
acélból kovácsolt csillagai ragyognak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: bacsol
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16
Összes: 27
Jelenlévők:
 · galamboki
 · hegeanna


Page generated in 0.042 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz