Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Itt az ősz megint

, 294 olvasás, Fehér Csaba , 17 hozzászólás

Természet

Kéklő ködök köpenyével
takart be az éjszaka,
farkast álmodott a kutyánk,
hívta őt a vér szava.
Édes, hamvas illatokkal
megcsordult a hegytető,
s éreztem a csontjaimban:
nincs menekvés, egyre jő.
  Olyan, mintha mindig fújna,
  tagadni kár: itt van újra.

Tengert, labdát, szép nyár ízét
jól elzártam magamban,
ki kell tartson egész évben,
zord időben s tavaszban.
Eltettem a napsugarat
jól lekötve, üvegbe,
és egy mosolyt, amit néha
elővenni lehetne.
  Olyan, mintha mindig fújna,
  tagadni kár: itt van újra.

Esernyőből néztem széjjel,
ahogy sírt az ég amott,
közben vállán egy ecsettel
a vén festő ballagott.
Színbe borult pár nap alatt
erdő, mező és a kert,
lemosva a zöldet, pingált
barna-sárga akvarellt.
  Olyan, mintha mindig fújna,
  tagadni kár: itt van újra.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Fehér Csaba
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 23
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 36
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.0415 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz