Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ismerős Idegen

, 172 olvasás, Bowball , 2 hozzászólás

Szerelem

A minap találkoztam egy ismerős idegennel,
Jelenléte borzongatta testemet, lelkemet.
A köszönést elhagyta,
S kapott máris hajamba:
Százfelé vitte a sok tincset,
Mutatta: Ő az úr most itten.

Kincseit egyszerre markában tartotta,
Hozta felém, hogy nézzem,
S már vitte is a látóhatáron túlra.
Incselkedett, s biztosított,
E szokását el nem hagyja.
S láttam, a mellettem állót is magával ragadta.

Szaladt, szaladt végig a tájon - s vissza,
Hatalmas, zúgó sóhaját a távol magába itta.
Lába nyomán minden fűszál megingott,
A lombtenger vadul hullámzott.
S a szélúrfi egyre-egyre csak kacagva,
Repült tovább, tovább - s vissza.

Mint kisgyerek, ki örül játékának,
S megy örömét újságolni szerte a világnak;
Mint fáradhatatlan akarat,
Mely megy bízva, előre, megállíthatatlan;
Úgy jött az ismerős idegen,
S borzongatta testemet, lelkemet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Bowball
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 205
Regisztrált: 0
Kereső robot: 33
Összes: 238

Page generated in 0.2653 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz