Navigáció


RSS: összes ·




Novella: A három majom 1.

, 269 olvasás, Jasyna , 5 hozzászólás

Felnőtteknek

     Kicsi gyerekkoruk óta ismerte már egymást Gábor és Gyuri. Ott laktak két szomszédos utcában, bár nem egy osztályba, de ugyanarra az évfolyamra jártak az iskolában is. Sokszor játszottak, fociztak együtt, volt, hogy csapattársak, máskor ellenfelek voltak. El-ellátogattak néha egymáshoz, de amolyan örök barátság sosem volt közöttük. Gyurinak volt egy kishúga, az Andika, aki akkoriban még olyan óvodás forma volt. Gabinak egy nővére volt, de mivel majd tíz évvel idősebb volt a fiútól, hát ő már régen az önálló életét élte a saját családjában.

     Valójában a katonaságnál haverkodott össze igazán a két srác, és attól kezdve egy igen mély, komoly, életre szóló barátság szövődött köztük. Történt ugyanis, hogy Gabit behívták katonának. Szerencsére nem olyan távolra került, szinte azt lehetett mondani, hogy ha a fiú anyja otthon bablevest főzött, annak illatát érezhette a srác a laktanyában. Bevonultak, felszerelték őket – úgy, ahogy –, hiszen a méretre nem sokat adtak, csak meg legyen a darabszám. Utána az újoncok egymás között cserélték méretre a ruházatukat. Gabinak azonban megfelelő surranót (fiatalabbak kedvéért: bakancsot) nem sikerült találni.

     Le is küldték a srácot a raktároshoz az alagsorba, majd az megoldja a problémát. Lebaktatott a fiú tehát a raktárba, bement, s nagyon megörült, mert a régi jó ismerőst, Gyurit látta meg ott. Rögtön, a régi hangnemben, hozzá is fordult:
- Szia Gyuri! De jó, hogy látlak! Nem is tudtam, hogy itt szolgálsz. Ki kellene cserélni a surranómat, egy megfelelő méretűre.
A helyiségben ketten voltak, egy öreg katona tizedesi rendfokozatban, meg Gyuri, akinek a gallérján már akkor egy csontcsillag világított, azaz krumplivirágos volt, mert nemrég előléptették őrvezetővé. Hirtelen egy kissé gonosz ötlet villant át Gyuri agyán: Most ezt a kis fiatal katonát megrendszabályozzuk! Rá is rivallt Gabira:
- Kopasz! Maga kopogtatás, tisztelgés és jelentkezés nélkül jött be ide! Mit gondol maga, mi ez, kupleráj, vagy laktanya? Most kimegy, rendesen bekopog, jelentkezik, aztán majd rátérhetünk a problémájára. Na, igyekezzen! Tudja, ki vagyok én itt? Én vagyok a vaddisznó unokaöccse! Hát ehhez tartsa magát! Lelépni!
Gabi majd elájult. Kioldalgott a helyiségből, közben teljesen meg volt zavarodva. Hova kerültem én? – gondolta. Meg hát ez a Gyuri is! Hiszen ez egy nagyon normális fickó volt! Most meg mi lelte? Tán az agyára ment a krumplivirág? Ideges lett, de azért bekopogott, s az engedély után belépett. Valami suta módon be is jelentkezett, honnan tudta volna még ennek a szabályos formáját, hiszen csak most vonult be.

     Gyuri odalépett hozzá, megölelte, rápaskolt a vállára is, majd megszólalt:
- Nyugi testvér, ez csak egy kis szívatás volt. Ugye nem haragszol? Mi földik vagyunk, hát össze is kell tartanunk! Na, gyújtsál már rá! – mondta a fiúnak, és megkínálta cigivel.
Úgy is lett! Rágyújtottak, de amikor Gyuri adta a tüzet, hát láthatta, hogy Gabi keze nagyon remeg. Meg is jegyezte:
- Nyugodj már meg! Tényleg csak egy vicc volt. Lehet, hogy hülye vicc, de hát itt ilyenek teremnek.
Hálás szemmel nézett Gyurira Gabi! Végleg megnyugodott. Innentől kezdve egy életre szóló barátság alakult ki közöttük.

     A leszerelés után is valahogy egy céghez kerültek. Gyuri ügyes karosszéria lakatos volt, Gabi pedig gépjármű technikusként végzett a szakközépiskolában, de közben kitanulta az autószerelő szakmát is. Sülve, főve együtt voltak. Együtt bütykölgették a járgányaikat is. Gyurinak egy öreg motorkerékpárja volt, Gabinak meg egy öreg autója. Együtt söröztek a haverokkal, együtt szórakoztak, buliztak, no meg együtt hajkurászták a csajokat is kisebb-nagyobb sikerrel. Leginkább kisebbel. Hogyan is lehetett volna másképp? Hiszen a srácok úgy gondolkodtak, hogy most a bulizás időszaka van, most kitombolják magukat, aztán majd később ráérnek még komolyabb párkapcsolatra. Persze, érezték ezt a lányok is, legalábbis a többség. Így hát ez lett: kisebb sikerrel.

     Élt a faluban egy igen bővérű leányzó, a Márti, nagyjából Gabiékkal lehetett egyidős. Helyes, csinos, kedves lány volt amúgy, de igen sűrűn váltogatta a partnereit, és ebből nem is csinált különösen nagy ügyet. Ő ilyen. Vegye ezt mindenki tudomásul! Akinek meg nem tetszik, az törjön a mákosból! A tágabb haveri körben, kedvenc presszójukban sörözve, ki is tárgyalták a lányt a srácok. Miről is dumálnak sörözés közben a férfiak? Csakis két dologról: a fociról, meg a nőkről. Egyik alkalommal meg is jegyezte az egyik haver:
- Gyakrabban váltja ez a Márti a férfiakat, mint más ember az alsóneműjét.
Lett is nagy röhögés. Megszólalt egy másik haver is:
- Szerintem a környéken élő fickókat két csoportba lehet osztani. Az egyikbe tartoznak azok, akiknek már meg volt a Márti. A másikba pedig azok, akiknek meg lesz a Márti.
Nahát, erre még nagyobb röhögés tört ki a haveri körben.

     Egyik alkalommal, mikor ez a díszes társaság megint együtt sörözgetett, egyszer csak belépett a presszóba Márti. Volt akkoriban egy unalomig ismert reklámszöveg. Egy üdítőitalt reklámoztak vele, tévében, rádióban, mindenhol: Itt a Márka, itta már ma? Na, ez valahogy megihlette az egyik, némi költői vénával megáldott havert, s a lány beléptekor hangosan így szólt:
- Itt a Márta, smárta már ma?
A fiúk röhögtek egy jót, Márti azonban nem sértődött meg, nem az a típus volt ő. Mosolyogva odaült a srácokhoz, intett a pincérnek, aki máris hozta a lány kedvenc italát, a konyakkólát. Odafordult a költőcskénkhez, még mindig mosolygott, amitől a srácot kezdte a hideg kirázni.
- Na, ide figyelj, öcsike! Elmagyarázom, hogy tudd: Számomra létezik a kétórás férfi, meg aztán a kétnapos férfi, és nagyon ritkán a kéthetes férfi. Remélem, érted! Azért megnyugtatlak, te egyik kategóriába se tartozol bele.
Ezután Márti a srác szemére húzta annak a baseball sapkája ellenzőjét, szép nyugodtan kiitta az italát, s ruganyos léptekkel elindult a kijárat felé. Az ajtóból még visszafordult, mosolyogva intett egyet a tisztelt társaságnak, majd eltávozott. A srácok egy pillanatra ledermedtek. Alig tudtak megszólalni. Akkor is csak efféle okosságokat tudtak kinyögni:
- Hűha!
- Azt a!
- Azannya!
- Micsoda nő!
Ránéztek pórul járt barátjukra, megigazították a sapkáját, aztán meg vidáman körbe röhögték.

     Na hát ez a Márti kegyeibe részesítette a két jó barátot is. Először Gyurkával futott egy kört, aztán egy-két hónap múlva Gabi is kavart vele egy kevés ideig. Hogy melyik kategóriába kerültek a srácok, a kétórásba, a kétnaposba, vagy esetleg a kéthetesbe? Végül is ez lényegtelen körülmény. Szerencsére a fiúkat nem bolondította meg ez a kis kaland. Csak átestek rajta, mint a rubeólán.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Novella
· Írta: Jasyna
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 298
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 322
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.305 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz