Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A tenger és a fény

, 401 olvasás, vorosjudit , 4 hozzászólás

Természet

Hófehér szikláknak
csobban a tengerár,
sóváran nyaldossa
kiálló szirtjeit,
dévaj táncát járja
habján a napsugár,
megcsillantva rajta
parázna fényeit.

Vágya kél a víznek,
hullámokban mozdul,
buzgón veti magát
szikrázó fény után,
hiába igyekszik,
csupán kövön csordul
és nem birtokolja,
csak átloccsan sután.

Estig tart a játék
gyengül a ragyogás…
Megnyugszik a tenger,
bánatát ringatja,
sós párát lehelve
csendes a csobogás,
szikláknak csapódva
könnyeit hullatja.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: vorosjudit
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 84
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 101

Page generated in 0.0759 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz