Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Képzelet

, 271 olvasás, arahsa , 5 hozzászólás

Mozaik

Ültünk a vízparton,
néztük a kék eget.
Bódító szellőként
suhanó képzelet.

Nem tudtuk kik vagyunk,
nem tudtuk mit lehet.
Csábító virágként
burjánzó élvezet.

Illata átitat,
nedveit ízlelem,
könnyeim tükrében
látható érzelem.

Csillogó- villogó,
szikrázó életek,
rohanó, vihar-fújt,
tépázott fellegek.

Harsányan villogó,
vakító, vad színek,
halkabban dobogó,
lassuló kis szívek.

Arcotok láthatom,
eltűnő nagy korok,
homályos rímekben
derengő dallamok.

Madárdal, napsütés,
mosolyok, életem.
Ültünk a tó partján,
remegő értelem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Mozaik
· Kategória: Vers
· Írta: arahsa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 238
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 261
Jelenlévők:
 · Pacsirta
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2776 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz