Ültünk a vízparton,
néztük a kék eget.
Bódító szellőként
suhanó képzelet.
Nem tudtuk kik vagyunk,
nem tudtuk mit lehet.
Csábító virágként
burjánzó élvezet.
Illata átitat,
nedveit ízlelem,
könnyeim tükrében
látható érzelem.
Csillogó- villogó,
szikrázó életek,
rohanó, vihar-fújt,
tépázott fellegek.
Harsányan villogó,
vakító, vad színek,
halkabban dobogó,
lassuló kis szívek.
Arcotok láthatom,
eltűnő nagy korok,
homályos rímekben
derengő dallamok.
Madárdal, napsütés,
mosolyok, életem.
Ültünk a tó partján,
remegő értelem.