Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nyáron a tóparton

, 408 olvasás, GerencserHajnal , 0 hozzászólás

Természet

Gólya lépked nagy peckesen, tóra ballag éppen,
Meglátott egy kövér békát, kuruttyolt serényen.

Több se kellett a gólyának, fülön csípte Brekit,
Csőrében tartva zsákmányát, viszi a reggelit.

Érzed, hogy milyen finoman lengedez a szellő?
Elkelne a fejünk fölé egy jó nagy napernyő!

Gyere, menjünk el arrébb, a szomorúfűz alá,
Ott meghúzódhatunk, s a fa árnyékot is ád.

Hallgasd csak, milyen szépen énekel a kismadár,
Elhozta ide nekünk a legkedvesebb dalát.

Az áttetsző szitakötők boldogan repkednek,
Sose szállnak túl magasan, épp csak a tó felett.

De gyönyörű e pillangó, békés táncát járja,
Megpihent, de egész nap száll virágról virágra.

Gyere velem! Mártózzunk meg egy kicsit a tóban,
Majd utána leheverünk újra a pokrócra!

Ebben a nagy hőségben, vízre vágyik az ember,
Ússzunk egyet kedves hamar, ne félj, nem süllyedsz el!

Csendes a tónak környéke, jó ez a nyugalom,
Milyen jó is így úszkálni veled eme tavon!

Homokos a tó talaja, most gyere sétáljunk,
Menjünk még egy kicsit beljebb, míg leér a lábunk!

Mennyi szúnyog röpköd itt, a víz felszíne felett,
Egy meg akart csípni, és ennek áldozata lett…

Könnyedén úszkálunk, jót tesz nekünk ez a fürdés,
közben a nap egyre izzik, itt van csak enyhülés…

A tó mellett, a nádasban, vadkacsák tanyáznak,
Mikor felrepülnek, akkor egy kissé lármásak.

Nini! Itt lebeg egy csónak, evezők is benne,
A csónakázás veled, mily romantikus lenne!

Szálljunk csak be óvatosan, fogjuk egymás kezét,
Jó lesz kicsit már pihenni, hagyd, majd evezek én.

Érzed, hogy milyen finoman, ringat ez a csónak,
Meg ne ijedj, de a vízzel gyengén lelocsollak.

Szállj ki kedves a csónakból, én is már kint vagyok,
A testünk még vizes nagyon, megszárad a napon…

Feltámadt a nyári szellő, zápor is közeleg,
Ne félj, mert a nyári zápor, felfrissít és elmegy.

Most a szomorúfűz árnya esernyőként szolgál,
Nem hull ránk az eső, megvéd, mert sűrű fent az ág.

Szakad is már tényleg, érzed az eső illatát?
És a nap egyre süt, sugarát csak ontja miránk.

Egy színes híd ívet emel, szivárvány az égen,
Régen volt már részünk ugye, ilyen sok élményben!

Az eső csak csepereg, de el is áll már nyomban,
A nyári zápor mindig ilyen: volt- nincs, s elillan.


Egy hófehér gerle leszállt, szép szárnyát szétteríti,
Hogy a nap majd fel tudja, a vizet szárítani.

A szivárvány eltűnt már, a gerle magasan száll,
Eljött sajnos az az idő, hogy indulnunk kell már.

A tó vize szépen csillog, harmatos a fű is,
Elindulunk, de ne búsulj, eljövünk holnap is.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: GerencserHajnal
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 334
Regisztrált: 2
Kereső robot: 33
Összes: 369
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.3083 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz