Nem érzed a körülötted zúgó,
megfakult lét sajgó sóhajait,
ha kinyíló füled nem csak múló
kis gondok zaját hallani van itt?
Ma már kettő mindenség vesz körül,
de csak az egyikben élsz igazán,
a másik csak híg álomlét köpül
megtévesztett szíved hűs udvarán!
Való helyett valóként valósul,
míg az igazi elfeledett lesz,
majd mikor létünk a múltba borul,
zord sírjába minket is beletesz.
Nem érzed a körülötted égő
világ porhadt szagát, kedves néző?