ajkamon a láz rőt rózsákat nevel
egy balga jós bús jövendőt énekel
ébressz csitítón, rémült még a hangom
és ámulok a konduló harangon
lángcsóva hamvad, fogd a tájolót
sötét anyag mormol ránk bájolót
kezemben arcod, elárvult a jászol
erőszakold ki, mi nem mehet magától
szemem tükrén a felhő téged úsztat
kártyát vetettünk, a teremtést húztad
érints egészen, árnyékold a földem,
vigasztalj úgy is, hogyha még nem öltem
feszíts magadra, forró a tested
hadd hordjalak, mint izzó keresztet
olvadj ölembe, arany vagy, én a forma
fogadtalak, csöpögjön vér a borba
édes bolondom, csak játsszunk, mit játsszunk
marad-e más, mint özönvíz, utánunk
lemetszett szárnyak rózsaszín hege
a néma hajnal szétfeslő ege