lehet úgy is
hogy csak abban merülünk el
ami kívül van
a szender égben
ahol kristályt sző a hold
ahol a reszelős csendre
sápadtság terül
ahol a tárgyak
belehasadnak a kövér sötétbe
lehet úgy is
hogy csattogni kezd egy hang
dobog a fal
de a nyár varázsában
még gyorsabban nőnek
a bent rekesztett virágok
lehet úgy is
hogy nem látjuk már
hol szállnak a fény-pillangók
és nem halljuk
a fájdalmat összeharapó szavakat
magunkkal vitázva
keresztre feszítjük a pacsirta-repülést
lehetne úgy is
hogy szimfóniára ébredünk
az emlékekből sálat kötünk
akarva hogy átjussunk a csillag-gyűrűkön
lehet úgy is
hogy hagyjuk
hogy a vén nyár
széthordja illatát
lehetne úgy is
hogy a sárga arcú napraforgó
mosolyogva kínálja
a selyemben szendergő világot
lehet úgy is
hogy szakadékot hurcolunk
a szenvedés meggörbült vonalán