A Télapó holnap feladja,
mert nem egy eszméért szeretik,
-ki akar ma már jónak lenni-
hanem mert tárgyakat visz nekik.
A jutalom elvárássá lett,
közben az ajándék rablánccá,
-kicsi dobozba zárt új barát-
mi csak addig szép, amíg vágysz rá.
Mondják, az ember nyughatatlan,
de mára inkább hangtalan lett,
-néhány sablon csak a választék-
mint akikből kifogyott a tett.
Közben a világunk változik,
minket meg lelassít valami,
-nemcsak lelassít, meg is butít-
kérdés, rajt tudunk-e maradni.
Nehogy addig adjuk át körünk
ebben a nagy életjátékban,
-sok a játékos, de nem mind szent-
míg valaki kinyögi: kész van!
Mi pedig bámulhatjuk bután,
ahogy kiteríti lapjait,
-vigyázz, négy ász diktatúrát ér!-
majd elmegy, őröket hagyva itt.