… ha majdan, a hajdan még tiszta gondolat
magára ölti a lustaság szutykos köntösét,
és a megmaradt értelem kecses táncát
őrült pogót rázva zúzza szét.
s szétperegnek soha volt gyöngysorok,
mint riadva felbolydult molyrajok,
de sajnos, mást már nem adhatok.
kopott s konok, elátkozott talizmán vagyok.
megkeseredtek számban az édes szavak,
úgy köpöm őket papírra mint a maró savat.
s a rongy lélek szívére szorítva abortált álmait
vágyva mit fél; szegi fejét s szárnyait…