Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Félúton két világ között

, 531 olvasás, Válóczy_Szilvia , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Mezítláb ültem szemben a tóval, annak a szív alakban megdőlt fának a törzsén, mely mindig árnyékot vetett az arra utazók fáradtságos létének. A hatalmas víztükör kékeszöld színét felúszó halak uszonyai törték lenyűgöző hullámokban. Könnyező fűzfák lógó ágait lomhán ringatta a langyos lég, mely hajam őszülni vágyó tincseit is simogatta. Smaragd mélységeiben bólogattak a part menti nádasok, mintha csak násztáncot jártak volna az éltető nemesség selymes csillanásaival.

Közben homályba burkolódzott emlékeim láttam a lét megforgatott arany kerekén. Újra és újra felbukkanó tapasztalás nyújtotta karcsú kezeit a végtelen megismerés zálogaként. Megakadt időtlenségben hódolt elrejtett vágyam csodája, mely tiszavirágként akart tündökölni abban a teljességben, mely csak egyszer adatik. Kértem és megkaptam… Ahogyan e világot Istentől az ember.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Ez+az
· Írta: Válóczy_Szilvia
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 55
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 69
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0661 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz