Szeretném, ha szél lehetnék,
ha bárhova ok nélkül befújhatnék,
ha szállhatnék szabadon,
s a táncoló fákon,
az elhajló fűszálakon
azt érezhetném,
hogy velem tartanak,
hogy gyengéden simogatnak.
Szeretném, ha nap lehetnék,
ha bármit ok nélkül megérinthetnék,
ha süthetnék szabadon,
s a pompázó virágokon,
a csillámló patakon
azt érezhetném,
hogy egyszeri ragyogásom,
színt adó vigadalom.
Szeretném, ha fa lehetnék,
ha olyan pusztaságon élhetnék,
hol dögkeselyűk tanyáznak,
temetőbogarak dolgoznak.
S én könnyekkel a testemen
azt érezhetném,
hogy az én sebem még
nem is olyan nagy.