Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szerelmes etűd

, 371 olvasás, Poetrass , 3 hozzászólás

Szerelem

A balzsamos éjszaka csöndjébe burkolózva,
leheletem leheleteddel összeforrva,
mint nyugtalan gyermek, ölellek magamhoz.

Ezüstös hold ragyog ránk a fönti éjsötétből,
könnycsepp gördül le fáradt szemeimből,
mint űzött vad, hozzád bújva megpihenek.

A kegyetlen idő mulandó karjai között,
hátrahagyva múltat s jövőt magunk mögött,
mint menekültek, egymásba úgy kapaszkodunk.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Poetrass
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 314
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 338
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.2261 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz