RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2013-07-28 18:00:00, 371 olvasás, Poetrass , 3 hozzászólás
A balzsamos éjszaka csöndjébe burkolózva, leheletem leheleteddel összeforrva, mint nyugtalan gyermek, ölellek magamhoz. Ezüstös hold ragyog ránk a fönti éjsötétből, könnycsepp gördül le fáradt szemeimből, mint űzött vad, hozzád bújva megpihenek. A kegyetlen idő mulandó karjai között, hátrahagyva múltat s jövőt magunk mögött, mint menekültek, egymásba úgy kapaszkodunk.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς