Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Zongorajáték

, 193 olvasás, GAndi , 13 hozzászólás

Gondolat

Halkan játszik a szívem
szavaid zongoráján,
ezer emlék meglibben
egy-egy hangtól és átjár.

Egy harmatnyi szó fedi
lelkemben őrzött helyed,
s ott, ahol nem lát senki,
festek nekünk új eget.

Vagy csak játék, s elhiszem
pajkosan ízed jöttét?
Lehet, már dallam sincsen,
ami erővel föltép.

Te is ezeket játszod,
vagy már újakba kezdtél?
Ahogy fekszem a vágyon,
érzem, elcsendesedtél…

Csak álmodom, hogy négy kéz
játssza egyszerre a dalt…
Egy kósza szellő-remény
ma megint csendben meghalt…

Megjegyzés: Lélektársamnak

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: GAndi
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 332
Regisztrált: 1
Kereső robot: 33
Összes: 366
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2515 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz