Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Néhány első szerelem története 15/19

, 328 olvasás, Jasyna , 2 hozzászólás

Ezerszín

Még mindig Edit

     Edittel, persze, rendesen össze is jöttek. Nagyon sokat voltak együtt. A fiú repesett a boldogságtól! Rengeteg időt eltöltöttek kettesben is, olyankor csókolóztak, simogatták egymást. Zoli türelmetlen volt kicsit. Őrülten kívánta a lányt. Edit azonban olykor hűvösnek mutatkozott. Egyszer aludtak is együtt, természetesen csakis tréningruhában, de Edit ezt is nehezen tűrte. Csak úgy akarta, hogy háttal legyenek. De még így sem bírt ki többet egy negyed óránál, végül a fiú a szobatársa ágyába volt kénytelen bevackolni magát. Ráadásul reggel Edit, barátjának legnagyobb megdöbbenésére előadta, hogy ő nem tud csak egyedül aludni, és most is úgy ébredt fel, mintha kimosták volna. Nem bírta magát rendesen kipihenni. A fiút már majd fel robbantotta néha a nagy szenvedélye, ábrándosan arra gondolt, hogy itt van ez a gyönyörű lány karnyújtásnyira, de sokszor olyan távoli. Bármelyik percben az anyakönyvvezető elé állt volna vele, csakhogy megkaphassa.

     Később egy nagyon picit lehiggadt a fiú. Nem baj – gondolta –, hiszen ezek csak a komolyságát, az erényességét erősítik meg. Várni kell türelemmel! S mint ha a lány is megérezte volna a fiú gondolatait, egyszer így szólt:
- Kedvellek, Zolika! Te nagyon helyes, aranyos, rendes srác vagy. Tudnod kell azonban, hogy én a házasságkötés előtt nem fekszem le senkivel. A szüzességemet a férjemnek tartogatom.
- Megértelek Editkém! Megígérem, türelmes leszek! Biztos lehetsz benne, hogy erőszakoskodni sohasem tudnék veled!

     Zoli nagyon gyakran vallott szerelmet a lánynak. A kislány azonban sosem mondta ki ezt a nagyon-nagyon várt szót Zoli számára: szeretlek! Csak ilyeneket mondott: kedvellek, imádlak, aranyos vagy. Bizony, zavarta is ez a fiút egy kicsit. Egyszer, amikor megint csak kettesben voltak, ismét azzal jött elő a srác:
- Szeretlek, kicsi lány!
- Na, és mennyire szeretsz? – évődött a fiúval Edit.
- Úgy szeretlek, mint a galamb a búzát, mint a gerlice a párját! Úgy, mint óvodás a boci csokit! – áradozott Zoli. – És te is szeretsz? – kérdezett vissza.
- Szeretlek hát! – felelte vigyorogva a lány. – Szeretlek, mint a kecske a kést, mint a hátamban a nyilallást! Mint ablakos tót a hanyatt esést! – s nevetett egyet.
Zoli kényszeredetten együtt nevetett a lánnyal. Jaj, de vicces! Pedig igazából ő ezt nem tartotta annyira humorosnak. S egy kicsit belefacsarodott a szíve is.

     Így éltek aztán tovább. Sokat találkoztak, sokat voltak együtt, néha kettesben is. Szorgalmasan túrázgattak a többiekkel. Egy ideig rendszeresen látogatták a pinceklubot is. Haza hozzájuk elég keveset vitte a fiút a lány. – Minek? – kérdezte. – Eleget vagyunk együtt itt. – Valóságos lázban, az őrjítő, megbolondító szerelem lázában telt el így egy esztendő a srác számára. Az idő rohant, alig vették észre, hogy vége a tanévnek.

     A tanév vége felé kötelező tanulmányi kiránduláson kellett részt venniük Zoliéknak. Az volt a szakjukon a szokás, hogy második és harmadik év végén volt ilyen jellegű kirándulás. Egyik alkalommal a Dunántúlt járták be, másik alkalommal az Északi-középhegységet, s a szakjukkal kapcsolatos gyárakat, üzemeket látogattak meg. Természetesen a földrajzi nevezetességeket is megnézték.

     Második év vége felé a fizika szakosok a Dunántúlt célozták meg. Tüfés meg Zoli nem nagyon örült ennek a kirándulásnak. Természetesen Tüfés Ancika miatt, Zoli pedig Edit miatt. Nehéz dolog öt napig távol lenni a kedvestől. A két fiúnak a gyárlátogatások se jöttek be olyan nagyon. Bemennek az üzembe, ahol óriási nagy zaj van. Jön egy kék köpenyes férfi védősisakkal a fején, és elmagyarázza a folyamatokat. A zaj miatt alig lehet érteni valamit. A folyamatok is igen bonyolultak. Amikor ilyenre lehetett számítani, akkor a két srác egyszerűen csak lelépett.

     Az időjárás sem fogadta kegyeibe a főiskolásokat. Bár már május vége volt, de igen hűvös, szeles, csepergős időt fogtak ki, hát fáztak a fiatalok. Egyik alkalommal egy kempingben, faházakban szálltak meg. Reggel hat körül felkelt a két jó barát is. Megint Tüfés adta az ötletet:
- Te Zoli, énbelém még a szar is belém fagyott. Menjünk, keressünk egy kocsmát, igyunk egy háromcentest!
Úgy is lett! A kocsmahivatalt hamar megtalálták, lenyomták a kupicát, de ekkor Zoli ajánlata következett:
- Tüféském, nem ösmételjük ezt meg? – kérdezte.
- Mi az, hogy! – felelte a barátja, úgy hogy következett a második kör.
Ennyi elég is volt. A fiúk amúgy nem nagyon italoztak, de most a pálinka szinte átmelegítette őket. Még a kis lábujjukban is érezték a hatását.
- Na, öcsém, ez rohadt jó volt! – mondta Tüfés a barátjának hazafelé menet.
- Tudod Tüfés, hogy mit ír az író? A sör folyékony kenyér, a pálinka folyékony nagykabát!
Így aztán máris vidáman, elégedetten indították a napjukat.
Végre nagy nehezen csak vége lett ennek a tanulmányútnak, és a barátok visszatérhettek a kedvesükhöz. Alig várták már, hogy viszontláthassák őket.

     A nyár megint konzervgyári munkát jelentett a fiúnak. Bizony, elég ritkán találkoztak, olyankor a fiú látogatta meg Editéket. Zsuzsi is komolyodott egy kicsit, hiszen már a negyedik osztályra készült, de azért néha hozta a régi formáját. Következetesen "sógorkámnak" szólította nővére udvarlóját, búcsúzkodáskor minden szívfájdalom nélkül a fiú nyakába ugrott, és a két nagy, cuppanós puszi sem maradhatott el.
Nagyon várta az őszt, az iskolakezdést Zoli, hiszen többet tud majd a lánnyal együtt lenni. De csak rövid ideig lesz ez így, szontyolodott el, mert Edit – lévén orosz szakos – a Szovjetunióba készült. Októbertől februárig egy ottani főiskola vendégdiákja lesz tucatnyi szaktársával együtt. Így volt ez szokás akkoriban. A fiú rettegve gondolt erre az időszakra.
- Uram isten, mi lesz itt velem egyedül egy fél évig? Hogy fogom kibírni nélküle? – gondolta sokszor.

     A Szovjetunióból Edit nagy ritkán írt is a fiúnak. Levelei elég hűvös hangulatúak voltak. Utolsó levele öt nappal a hazatérése előtt érkezett meg. Valami történt ezzel a lánnyal – gondolta a fiú döbbenettel. Még arra is gondolt, hogy talán közben valakivel összejött Edit. Ideges volt, alig evett, alig aludt.
Amikor a lány megjött és végre találkoztak, csodálkozott, hogy Edit csak két puszival köszöntötte. Hol marad a csók? – ijedt meg, de még fel sem ocsúdhatott, a lány máris azzal kezdte: – Zolika, mihamarabb beszélnünk kell!
Amikor kettesben maradhattak, a lány rögtön rá is tért a lényegre:
- Zolika, ne haragudj, de vége!
- Istenem, csak nem összejöttél valakivel? – kerülgette a sírás a fiút.
- Nem, erről szó sincs! Csak ez a majdnem fél év távollét alkalmas volt arra, hogy elgondolkozzak a jövőnkről! Mit jelentünk mi egymásnak? Igazán összeillünk-e?
- És mire jutottál?
- Túl sok vagy te nekem, és gondolom, én meg túl kevés neked. Nem illünk mi össze, Zoli. Te temperamentumos vagy, én nem. Ha együtt maradunk, akkor ez örök feszültséget gerjeszt majd a kapcsolatunkban. Most még időben vagyunk, semmi visszafordíthatatlan nem történt. Váljunk el békességgel! Nem akarom, hogy boldogtalanságot hozzak rád is, és magamra is! Lehet, hogy ez most nagyon fáj, de hidd el, később jobban megértesz majd! Rendben van, kedves?
A fiúban egy világ dőlt össze! Szinte fizikai kínokat élt át. A szíve megint darabokra hullott, de nem volt mit tenni, el kellett viselnie. A lány szemébe nézett, megszólalt:
- Rendben van, Editke! Szívem, lelkem romokban van ugyan, de megértettelek. Lehet, hogy igazad van. Azt is megígérem, hogy nem zavarlak többet.
Felálltak, a lány megölelte a fiút, jobbról, balról finomat megpuszilta, aztán elváltak. Így ért véget Zoli addigi életének legnagyobb szerelme. Sokszor találkoztak még az életük során. Megmaradt közöttük egyfajta barátság. Nem kell a háborúság! Nem old az meg semmit.

     Hogy lekösse a szabad idejét, meg a gondolatait, Zoli elhatározta, hogy megírja a szakdolgozatát, habár volt még rá egy jó éve. Be is vált az ötlet. Mire a nyári vizsgaidőszak következett, el is készült a nagy munkájával, és valamennyire meggyógyította szívét, lelkét is. Az, hogy esetleg egy másik lánnyal kezdjen ki, egyelőre eszébe se jutott.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Regény
· Írta: Jasyna
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 319
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 344
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.3038 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz