Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nap és Éj

, 348 olvasás, Romuald , 3 hozzászólás

Elmélkedés

Redőnyöm résein betűző nyári nap
Hőséges-csatában legyőzi lakásom.
Elűzi a sötétséget. Körbefonja magányom.
A fali óra szinte néma, üt egyet néha…
Ráérősen.
Az Idő sosem áll meg! -Tudatja félősen.
E Hőség és az Élet nyomot hagynak arcomon.
Kialvatlan izzadságom vér-szimbólum harcomon.
Pirkadatban kelő fényár elvakítja lelkemet.
Megszakítja édes álmom. Alkonyatnál eltemet.

Érzem, de nem értem, miért fogynak az évek.
Az Életre egy meg nem értett átmenetként nézek.
Válaszaim keresem, de a kérdésekben elmerülök.
Hamis fényben úszó világ fogságából menekülök.
Figyelem az embereket, de csak álarcokat látok.
A céltalanság életcél lett. Minden ima átok.
Megszököm a nappalokból. Vár a Sötét nyugalom.
Ott nem üvölt a világ. Csak válaszaim kutatom.

Saját úton járva, a holnapokban új esélyt látva bolyongok.
Üres utcák magányában, mint a bolondok.
Tűnődöm az Életúton.
Meddig visz az erőm?
A Múltamon, a Jövőn… Fogyóban az időm!
Kérész éltű pillanatok emlékekké halnak,
Felejtéstől gyógyult kínok tüzei már hamvak.

Még meglesem, hogy az Éj leple,
Korom sötét horizontját lassú fénnyel átfestve,
Varázsol egy új napot. Holnapok, már tegnapok.
Alkonyattól pirkadatig csendes békém meglelem.
Míg a kelő nyári napfény felégeti rejtekem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Romuald
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 324
Regisztrált: 1
Kereső robot: 28
Összes: 353
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2226 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz