Ócska-ujjú kezeimet összefonva, várva
száraz ajkú imáimra, menny-poklot bejárva,
elcsitítom kongó szívem - arany s ezüst harang,
dalolja a zsoltárt, rímem átszel hideg falat…
… halld hát meg imámat.
Csend.
A rend.
Halálnak hangja éppen,
lelkem mélyén rikolt.
Egy Gyermek sikolt.
Anyját elnyelte rég,
a fátyolos, tűzvörös ég.
Messze a Megváltó Bárány…
Bőrét szaggatják suta kezek,
s holmi olcsó díszként, lehet
hordani a szívét.
Harminc ezüst bérét.
Mutatós e fehér lepel. Jól titkol
egy mocskos, zilált, foltos,
bűn-penészben érlelt,
istenszerű fertőt.
Vértől rekedt bégetése,
hívja a teremtőt. Sikolya hűs záporként
zúdul a menny gyémánt tavára.
Egy csepp a bánatban…
Kérlek.
Halld meg imámat…