Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Könyörgés

, 470 olvasás, lelekmetely , 1 hozzászólás

Fohász

Ócska-ujjú kezeimet összefonva, várva
száraz ajkú imáimra, menny-poklot bejárva,
elcsitítom kongó szívem - arany s ezüst harang,
dalolja a zsoltárt, rímem átszel hideg falat…

… halld hát meg imámat.

Csend.
A rend.
Halálnak hangja éppen,
lelkem mélyén rikolt.

Egy Gyermek sikolt.
Anyját elnyelte rég,
a fátyolos, tűzvörös ég.

Messze a Megváltó Bárány…

Bőrét szaggatják suta kezek,
s holmi olcsó díszként, lehet
hordani a szívét.
Harminc ezüst bérét.
Mutatós e fehér lepel. Jól titkol
egy mocskos, zilált, foltos,
bűn-penészben érlelt,
istenszerű fertőt.

Vértől rekedt bégetése,
hívja a teremtőt. Sikolya hűs záporként
zúdul a menny gyémánt tavára.

Egy csepp a bánatban…
Kérlek.
Halld meg imámat…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Vers
· Írta: lelekmetely
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 202
Regisztrált: 1
Kereső robot: 30
Összes: 233
Jelenlévők:
 · Napfeny


Page generated in 0.2207 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz