Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Július

, 179 olvasás, karotinbeta , 1 hozzászólás

Ezek vagyunk

Vöröslik a kád. Sűrű menszeszébe
vállig süllyedek. Ez magzatvíz volt.
Anno. Ficánkoltam a méhlepénybe,
akrilhoz simulva és háton paskolt

a rekkenő nyári hőségben valaki.
Hisz tudod. Ő az, ki vállon vereget
mikor elfogytak már mások szavai.
Te köhécselsz és kipattan szemed.

A júliust köldökzsinórja körbefonja.
Nem mozdul, nem óbégat velem.
Üres tekintettel bámul a plafonra,
nedves rongyokkal körbe tekerem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: karotinbeta
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 320
Regisztrált: 1
Kereső robot: 30
Összes: 351
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.3565 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz