a reggeli hóban elterülő
még maszatos orrú messzi jövő
s a domboldalon a szánokon
a hólabda, bumm, ha homlokon
talál, vagy tarkón, fültövön talán
s a színes firkák lenn a ház falán
még festékké bűvölt szörnyetegek
s a hátsó kertek még rengetegek
mikor nyáron a gazban elveszel
de ebédre úgyis megleszel
és vadakat lősz majd, vacsorára
és sose kell várnod a csodára
a csoda vár rád, te elterülsz benne
a láthatatlan szörnytetemre
így akadtál rá, nagyonúj kis élet
neked minden az még, aminek kéred
maradj sohaföldén, ne akarj felnőni
ha a csontok nyúlni s az árnyak nőni
kezdenek és emberalakot öltenek
bújj az ágy alá
kívánd angyallá a ballonkabátot a széken
(olyan sokáig éltél a meséken
hadd éljenek most ők rajtad
hadd éljenek most ők itt benned
ha szivárognának se engedd
elvérezni őket az esőverte
macskakövön
mert a rideg valóság, bamm, majd fültövön
talál, vagy tarkón, homlokon talán
s a színes firka lenn a ház falán
csak a szomszédkölyök polgárpukkasztása)
de a csontok nyúlnak
akaratlanul
a legostobább irányokba
mintha rajtad múlna bármi is
Online látogatók:
Látogató: 64
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16 
Összes: 81
Jelenlévők:
