Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A szél éneke

, 473 olvasás, Gabalyog , 2 hozzászólás

Gondolat

Eső hintette fűmező
gyapjas konzolként támasztja
testem minden pontját,
fent az ég szélesre nő,
feketében fürdő felhő sodor tovább.

E percben ízetlen a levegő,
vízcseppek ritmusában szótlan vagyok,
a borzongás ölel, ahogy jó szerető,
a holnap magamra hagyott.

A szél énekel kánonban madarakkal,
az elme ráncos hegyek mögött jár,
egy ringó pipacs marasztal.

Messze jár, ami volt,
a képzelet rozsdásan sikolt.

Fekszem a fűben, míg a szél zenél.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Gabalyog
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 207
Regisztrált: 1
Kereső robot: 27
Összes: 235
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.3315 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz