Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fehér

, 184 olvasás, boszorka , 0 hozzászólás

Gondolat

Fehér valójához köt,
felemelget, lökdös, játszik.
A lét, szolgaság-kosár,
ellipszis univerzumokat tölt.

A sóvárgás lánca alatt,
gúzsba szorít az önkény,
teljhatalmú telepátia uralom,
vergődik a törékeny, akarat.

Ha a megszokásnak fövenyén
élvezzük a meleg belenyugvást,
arcunkon vigyor ül,
fekszünk békességben, te meg én.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: boszorka
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 313
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 338
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.5249 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz