Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Virradó

, 175 olvasás, wesze , 4 hozzászólás

Álom

Fullasztó nyári éjszakán
kecsesen ringó dallamot szólít
a szende szél, s
egy kósza némber lágy szavát
repíti felém.

Suttogás és újra csend,
az éj magához hív,
majd hűvös karjával átölel,
s lelkem egy nyugvó pillanatig
e mozdulatlan másvilágban
önmagával tévelyeg.

Éles kacaj kelt,
vakító, búzasárga napsugár
majd szertefoszlik az álomkép,
mint szükségben e szürke nép…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: wesze
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 173
Regisztrált: 3
Kereső robot: 41
Összes: 217
Jelenlévők:
 · legna
 · PiaNista
 · Sutyi


Page generated in 0.1772 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz