Nézd,
Partokat átsóvárgó
Magam sósan nevet,
Ha füstös ködbe hagy
Lelked rózsaligete.
Rövid karokkal nyúlok
Kabócák alatt izzadt,
romos sejtelmekbe,
Hogy egy idillnek virradt.
Eltépett gondolatom
Lábnyomán sistereg
Félelmetes álmom:
Napra nyíló megöltek.
Suttogó végzetem
Lemetszi magáról
A holnap kérgeit,
És megtér viharából.
Mert,
Kikacagott belőled,
Szúrva összerakott
Magamból megsejtem,
Hogy a semmi sem óvott.
De már felnyögted hozzám,
S elhitte a bika,
Hogy a melled az ír,
És tested a patika.