Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az utca rejtett szögletében

, 462 olvasás, Gabalyog , 4 hozzászólás

Gondolat

elhalkultak a kopogó lábnyomok
üres terek poros macskakövén,
villongva rajzik a dohos indulat
bokrok alján pihegő csend hangja mögé.

Fény köré gyűlnek, mint cserebogarak zizegve,
sorakoznak aszfaltra kidobott szavak
jelre várva, anyaföld zászlajára tűzve
a reményt, gyűlik az ütközet hada.

Markol a vágy, tenyerébe vesz,
úgy bujtogat minden esély,
ringat gondoskodón, még szeret…

Az utca szögletében
némák a nappal kopogó lábnyomok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Gabalyog
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 331
Regisztrált: 2
Kereső robot: 28
Összes: 361
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.2012 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz