Karácsony estéjén, megszűnik a bánat.
Eltűnik a fájdalma, eme nagy világnak.
De mégis vannak szívek, melyek nagyon fájnak.
Melyeket kínoz, egy másik szív hiánya.
Egy másik szívé, mely az ő vérükből éledt.
De nem dobog már többé, csendben semmivé lett.
De nem tűnt el örökké, itt él bennünk mélyen.
Ezen a szép estén üzen ő tinéktek.
"Édesapám, édesanyám.
Ne búsuljatok kérlek!
Ne hullajtsatok könnyet, hisz boldog vagyok én is.
Lehet hogy nem láttok, de itt vagyok mégis.
Itt vagyok a szívetekben, és ahányszor dobban,
Annyiszor érzem magam, én is egyre jobban.
És egyszer eljön az a nap is, hogy engem újra láttok,
Addig is köszönök minden szál virágot.
Minden szál virágot, mi díszíti a sírom.
Az együtt töltött éveket én is visszasírom.
De én is, mint a többi angyal fent a magas égben,
Kívánok még számtalan, szép karácsonyt néktek!"