Navigáció


RSS: összes ·




Krimi: Kísértés - 27. fejezet

, 611 olvasás, Aurora White , 0 hozzászólás

Ezerszín

Vita

Két kéz szorítását érezte magán, elől, a dereka magasságában. A karok gyengédek voltak, mégis erősen tartották őt. Hátra sem kellett fordulnia, hogy tudja ki áll mögötte. Az ölelő karok lassan simogatni kezdték, majd egy jeges száj érintését érezte a nyakán.
A férfi lassan csókolgatni kezdte a nyakát, a fülét, majd pedig a haját. Ezután maga felé fordította a lányt, és mélyen a szemébe nézett; majd mire az megszólalhatott volna, hosszan és szenvedélyesen megcsókolta őt.
- Miért csinálod ezt? – kérdezte Rebeka, miután szétváltak ajkaik.
- Mit? – nézett rá a szőke férfi értetlenül.
- Nem tudok rólad semmit! Egyszerűen betörsz az életembe, és úgy teszel, mintha mindig is ismertük volna egymást – fakadt ki. – Most se vagy hajlandó elárulni magadról semmit. Talán nem bízol bennem, vagy valami rejtegetnivalód van?
- Szeretsz? – kérdezte halkan a szóáradatot hallva.
- Nem tudom – tárta szét a karjait. – Még a nevedet sem ismerem, semmit nem tudok rólad. Legalább a neved áruld el, kérlek – könyörgött az idegennek.
- Még nem tehetem – túrt bele ingerülten a hajába. – Nem érted, hogy még nem fedhetem fel magam?
- Nem bízol bennem?
- Nem erről van szó…
- Hát…? – nézett rá kérdő éllel.
- Ti nők, mindent tudni akartok, rólunk, férfiakról! Nem lehetne, hogy egyszerűen csak elfogadj olyannak, amilyen vagyok?
- Szeretnélek, de…
- De?
- Így nem megy – horgasztotta le a fejét.
- Értem – mondta a férfi fagyosan, és elengedte a derekát, amit mindezidáig szorított a bal kezével.
- Te mit tennél a helyemben? – kérdezte kétségbeesetten Rebeka.
- Nem kérdezősködnék, hanem elfogadnálak… szeretnélek. Szeretsz? – kérdezte meg újra szomorúan, reménykedve, mire a lány csak lehajtotta a fejét.
Mire felnézett, a férfi már nem volt sehol. Tudta, hogy megbántotta, de nem érezte volna helyénvalónak, ha színlel, vagy hazudik neki. Pedig mennyire sajgott a szíve emiatt. Minden igyekezete ellenére két könnycsepp hullott le a szeméből.
Utána, pedig már nem bírta visszatartani a zokogását. Az ágyára hanyatlott, és sírt. Maga sem tudta, miért. Talán a zavaros érzelmei miatt, amit a féri iránt érzett, vagy, mert elutasította őt?
Végül úgy tíz perc múlva, valamennyire megnyugodva állt fel. Úgy határozott, meglátogatja barátnőjét, és megérdeklődi tőle, hogy mire jutott a kis Lili ügyében.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Krimi
· Írta: Aurora White
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 64
Regisztrált: 1
Kereső robot: 33
Összes: 98
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0727 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz