Ma napsugár süti a kopott térkövet.
A fugákból kitör valami zöld, valami szebb…
Cigarettacsikket görget meleg szellő, a kukákból zacskók kapaszkodnak.
Napot darál minden perc, hogy kalácsot süssön az elmúlás, minek tölteléke
az elmúlt idő, kinek keserű-kinek édes.
Ízlés dolga, mondaná a cukrász. Ki unottan süti nap mint nap, ugyanazt a tésztát.
Inni a csapos ad. S, hogy ki-hol méreti? Az Ő dolga…
Határt csak az szab aki keresi, vagy feszegeti azt.
Isten lenéz a dolgosokra. Naptejet önt a kiválasztottakra.
A harcosok elbújnak, árnyékban most magukért kardoznak.
Valahol egy gyerekből felnőtt lesz, vagy árva…
Az időben benne lüktet a perc, mi sorsokat újít vagy ás el.