Navigáció


RSS: összes ·




Krimi: Kísértés - 25. fejezet

, 592 olvasás, Aurora White , 0 hozzászólás

Ezerszín

Intézkedések Mercédeszért

Melinda mindent megszervezett, hogy kihozza a kislányt az intézetből: először is segített Beátának kitakarítani a házát, a pincétől a padlásig, hogy a felelős szervek lássák a változást. A munka nem kis időt vett igénybe, két nap volt, mire sikerült úgy-ahogy lakhatóvá tenni a zugot.
- Gondolod, hogy visszakaphatom? – fejezte ki aggodalmát a nő, mikor már a sokadik cigarettára gyújtott.
- Mindent meg fogunk tenni érte – jelentette ki. – Kérdezhetek valamit? – fordult vissza az ideges asszonyhoz hosszú tépelődést követően.
- Micsodát?
- Mesélted, hogy Lili, vagyis Merci nem az édes gyereked…
- Igen…? – vonta fel a szemöldökét amaz.
- Szóval nem értem, miért ragaszkodsz hozzá mégis ennyire – mondta tétovázva, miközben a lakás előző állapota járt az eszében.
- Te fiatal vagy, még nem tudhatod, mit jelent egy gyerek jelenléte a házban… azon kívül szerettem az apját, teljes szívemből. – Melinda elég értetlenül nézhetett rá, mert így folytatta: - Mikor az a cafat elvált tőle, teljesen kétségbeesett, és – akarva, akaratlanul – egy bordélyházban kötött ki; talán észre sem vette, hogy továbbra is a kislány kezét szorongatja. Akkor este megesett rajta, rajtuk a szívem – mondta a gondolataiba mélyedve.
"Miért fordultál aztán mégis ellene?" – akarta kérdezni, de aztán mégsem tette szóvá kétségeit.
- Szereted őket? – kérdezte végül.
- Mercit igen, de nincs az a férfi, akinek helye lenne a szívemben – jelentette ki keserűen, amiből a lány rájött, hogy a nő sokat csalódhatott az életben, de mindezek ellenére, nem haltak ki az érzések teljesen a szívéből.
- Értem.
- Nagyon bánom, amit ellene elkövettem, mikor még itt lakott – Melinda nem szólt semmit, csak bólintott, ezért így folytatta: - Tudom, nagyon rossz anya lennék, ha nekem lenne gyermekem. Szegény kicsi lány ellen sok rosszat elkövettem, de azóta mindent megbántam, nagyon hiányzik.
- Nem gondoltál saját gyerekre? Fiatal vagy még?
- Mint mondtam, férfi számára nincs hely a szívemben…
- Valamit nem értek – jegyezte meg Melinda tétovázva, miközben, az egyik szekrény tetejéről söpörte le a port. – Én azt hittem, férjhez mentél… a lány neve miatt.
- Egy ideig volt élettársam, Orsós Róbert, de mindketten rájöttünk, hogy nem tudunk egymás mellett élni. Én nem bírok hosszabb időt pasi mellett tölteni, pláne nem olyannal, aki uralkodni akar rajtam. Ő pedig nem tud olyan asszonnyal lenni, akit nem tud iga alá hajtani.
- Nem minden férfi ilyen – tiltakozott serényen a lány -, vannak normálisak is köztük, akik nem akarnak kisajátítani.
- Minden hapsi egyforma, ezt jól jegyezd meg – nyilvánította ki a véleményét savanyúan. – Ráadásul, Róbert ivott is, és verte a lányt.
Melinda szívesen visszavágott volna neki: "Talán ő nem nyúlt italhoz?" – miközben emlékezetébe idézte az üres üvegeket, amiket a kamrában látott. Gyanította, hogy a gyerekhez nem kizárólag a férfi nyúlt.
- Én tudom, hogy nem minden férfi egyforma – jegyezte meg büszkén.
- Talán van is pasid?
- Nincs, de bízom benne, hogy megtalálom az igazit.
- Te még hiszel a tündérmesékben? – nevetett fel a nő.
- Igen, engem is értek csalódások, nem is egy, de tudom, hogy vár rám valahol egy fiú, aki – ha nem is tökéletes -, elfogad, és szeret a hibáimmal együtt.
- Nincsenek tökéletes emberek.
- Nincsenek, csak olyanok vannak, akik a tökéletességre törekszenek.
- Te, talán ismersz is ilyet?
- Mondjuk – bólintott komolyan.
Melinda fél óra múlva elindult a rendőrségre, hogy a gyerek ügyében tárgyaljon valakivel az őrsön.
- Jó napot, tudna nekem segíteni? – kérdezte a mogorva portást, akibe Rebeka is belefutott.
- Miben?
- Egy kislány ügyében jöttem a rendőrségre, akit elszakítottak az édesanyjától…
- Biztos jó okkal történt – horkant fel.
- Azt hiszem, ezt nem a mi dolgunk megítélni. Kivel tudnék ez ügyben beszélni?
Végül a férfi az emeletre irányította őt, majd az ott lévő rendőr az intézetbe küldte a lányt, hogy ott beszéljen az illetékessel.
- Addig, mi fel fogjuk mérni Beátát, és a lakását, hogy alkalmas-e a kislány ott élésére.
- Rendben – egyezett bele, majd távozott.
Az intézet egy másik városban volt, így annak meglátogatását következő napra halasztotta, úgyis, gondolta, addig még el sem jutnak a rend őrei Beáta házához.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Krimi
· Írta: Aurora White
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 58
Regisztrált: 0
Kereső robot: 30
Összes: 88

Page generated in 0.066 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz