Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Úttalan utakon…

, 274 olvasás, dvihallyne , 2 hozzászólás

Szerelem

Úttalan utakon egyre baktatok
félelem űzi fájó lelkemet,
remélem most jó irányba haladok
és végre rám emeled napszemed.

Cipelem az élet szörnyű terheit,
keresek már valami vigasztalót,
szívem elhervadt fájó virágait
elhajítom, mint a szomorú valót.

Szépszavú csalogány keres jó utat,
a sorsom eszményi irányba mutat.
Könnyűszárnyú pillangó előttem száll.

Verőfény és álom lett az életem
mióta Te lettél a párom nekem.
Gyönyörű napszekér csakis velem jár.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Szonett
· Írta: dvihallyne
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 217
Regisztrált: 0
Kereső robot: 37
Összes: 254

Page generated in 0.1683 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz