Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tetememhez

, 235 olvasás, Etude , 3 hozzászólás

Halál

Elkapott redők bontott formájában
Fulladozom mélyen és őszintén.
A hangomat csak az éjszaka hallja,
Elsiratom metamorfózisom közepén.

A központozás a néha verseimben
Mindig csak szeretetként volt jelen:
Hiányosan, szingliként zárták
A sorokat -végül is - özvegyülten.

Hangjuk nem volt; csak a sírás
Áztatta el a csend arcát és szemét,
A könnyeikből pedig nem lett más,
Mint halott zokszó és nemlét.

Ezek az idős urak és asszonyok
Most sírhelyet keresnek maguknak.
Száraz, fekete fák övezte ösvényen
Éjszaka a temetőben barangolnak.

Halott tekintettel kísérik
Sorsuk gyenge, vérző akaratát.
Életük nem volt, s ha mégis:
Fájdalom járta csak át.

A szeretet meghalt. Fojtó
Sötétségben fulladozik tovább máshol.
Holt gyermekként forgolódik a sírban,
Ki remél és élni akar a világon bárhol.

Fekete balcsillagom leáldozott.
Üszkös-gennyes hamu maradt csak utána.
Proletár világomban a nincstelen tovább él,
De én más vagyok. Koporsó zárja.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: Etude
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 295
Regisztrált: 2
Kereső robot: 36
Összes: 333
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.1905 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz