Navigáció


RSS: összes ·




Krimi: Kísértés - 24. fejezet

, 578 olvasás, Aurora White , 0 hozzászólás

Ezerszín

A titokzatos

- Szeretlek – hallotta az ingerlő suttogást, melyet óvatos fülcimparágcsálás követett. Rebeka nem hagyta, hogy a férfi átvegye fölötte az uralmat, ezért óvatosan kissé félrehúzódott tőle.
- Mi a baj? – kérdezte csalódottan
- Nem ismerlek, nem tudok rólad semmit!
- Nem elég az, hogy itt vagyok?
- Értsd meg, felelőtlenül nem vághatok bele egy kapcsolatba!
- Ez eddig nem zavart… - mondta sértődött hangon, majd felhúzott térdekkel a fotelba ült. Annyi szomorúság, és magány áradt belőle, hogy a lány rögtön megsajnálta.
- Legalább a nevedet áruld el, kérlek!
- Olyan fontos ez? Nem elég, hogy a herceged lehetek?
- Te mit tudsz rólam, honnan tudod, hogy hol lakom? – váltott hirtelen stratégiát.
- Téged nem lehet nem ismerni, Drága Rebeka!
- Mégis, ki árulta el, hogy itt lakom?
- Senki, követtelek…
- Mióta? – vonta fel a szemöldökét gyanakvóan.
- Emlékszel, mikor elvesztetted a rajzodat?
- Igen, és te megtaláltad…
- Nagyon kíváncsivá tettél, és tudni akartam ki vagy, merre laksz…
- Szóval kinyomoztál rólam mindent – vágta rá bosszúsan -, de magadról nem vagy hajlandó semmit elárulni.
- Nem tehetem – horgasztotta le a fejét szomorúan.
- Miért nem? – kérdezte megenyhülve.
- Még nincs itt az ideje…
- Ha itt lesz, elárulod?
- El – bólintott komolyan, amiből a lány tudta, hogy valóban nyomós oka lehet annak, amiért nem fedi fel magát. – De, ugye szeretsz? – kérdezte Rebekától, szinte rémülten.
- Szeretlek – suttogta halkan, és átölelte őt.
Később, Rebekának sokszor eszébe jutott ez a párbeszéd, és a férfi fájdalmas arckifejezése, mikor elhúzódott tőle.
Annyira szerette volna tudni, hogy ki ő; de tudta, ha legközelebb is faggatni kezdené, talán eltűnne előle, és soha többé nem jönne. Ez pedig rosszabb lenne mindennél.
Azt is megfigyelte, milyen szegényes ruhákba öltözve jelenik meg mindig. Szegényes, de mindig makulátlanul tiszta, és frissen vasalt. Olyan ember benyomását keltette, aki pénztelen, de gondosan ápolt.
Az arca valahogy annyira ismerősnek tűnt számára, csak nem tudta hova tenni.
"Talán valami régi osztálytársam lehet?" – töprengett, de sehogy sem tudott rájönni a válaszra.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Krimi
· Írta: Aurora White
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 55
Regisztrált: 0
Kereső robot: 27
Összes: 82

Page generated in 0.0799 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz