Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tenger

, 183 olvasás, Kandracsroza , 2 hozzászólás

Természet

Tengerpart, homok,
Még ma is rád gondolok.
Az égen szikrázott a nap,
De mi nem láttuk a sugarakat.
Tested testemhez simult,
Minden bánat elgurult.
Mint pettyes labda,
A homokba,
Szívünk úgy vert,
Egy ritmusra.
Ölelésed forró és merész,
Alig éri fel a józan ész.
Ajkunk csókba forr,
Minek az ész ilyenkor.
Szemem szemedbe,
Vágyat kutat,
S mit lát, az mutat utat.
Mint hullámzó tenger,
Borult ránk a vágy.
Megkoronázza,
Testünk kínzó óhaját.
S ím jő a beteljesülés
Lángoló tenger, éj sötét.
Ernyedő test, mint hervadt virág.
Gyenge szellő,
Mi tájon suhan át.
Hűti izgalom, fűtötte arcomat.
Miként lecsókolom izzadó hajadat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Kandracsroza
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 332
Regisztrált: 2
Kereső robot: 33
Összes: 367
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.2858 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz