Navigáció


RSS: összes ·




Krimi: Kísértés - 20. fejezet

, 670 olvasás, Aurora White , 0 hozzászólás

Ezerszín

Beáta

Melinda vette kezébe a keresés ügyét, meg akarta találni a többi áldozatot, hogy valamiképpen – még maga se tudta hogyan -, megmentse őket a halál karmaiból. Barátnőjét otthon hagyta, hagy pihenjen, álmodozzon, úgysem sokat tudott volna segíteni.
A hírekből nem értesült sajnos minden áldozat haláláról, így sokhoz feleslegesen látogatott el, de végül megérkezett Beáta otthonába is.
Sokáig hiába csengetett, a nő nem akart ajtót nyitni, végül mégis megjelent egy kócos fej a nyílásban.
- Mit akarsz? – kérdezte barátságtalanul, kezében cigarettával.
- Ön nagy bajban van.
- Nem tudok pénzt adni, mert nekem sincs – vágta be a lány orra előtt az ajtót.
- Nincs szükségem pénzre, más miatt jöttem, kérem, hallgasson meg!
- Köszönöm, de nem kérek a segítségükből! A maguk fajták vitték el a lányomat is!
- Veszélyben forog az élete, és talán a lányáé is – füllentette, hátha így jobban tud hatni a nőre.
Percekig nem történt semmi, Melinda már kezdte feladni a reményt, hogy beszélhet Beátával, míg végül résnyire nyílt az ajtó és a nő beengedte.
A lakás koszos volt, és rendetlen, látszott, hogy az asszony elhanyagolja a feladatát.
"Talán drogozik is" – fordult meg Melinda fejében, de nem mert a karjára nézni, inkább leült a felkínált székre.
- Beszéljen, de gyorsan, nincs sok időm magára – tette keresztbe a karjait. – Miről van szó.
- Van egy sorozatgyilkos, aki több embert is megölt a környéken…
- Igen, hallottam róla; és…?
- Jó okunk van feltételezni, hogy ön a következő áldozat.
- Szóval a zsaruknak szimatol, mi? – dühödött fel az asszony.
- Semmi közöm hozzájuk. Szerettünk volna segíteni a nyomozásban, de elküldtek.
- Értem – mondta már nyugodtabban. – Én mit tehetnék ez ügyben?
- Gondolom, hallott az előző áldozatokról. Nem tudjuk, milyen összefüggés is lehet közöttük…
- Én sem – vágta rá gondolkodás nélkül.
- … vagy, hogy ki lehet az elkövető – folytatta, mintha mi sem történt volna.
Úgy tűnt, Beáta elgondolkozott a lány szavain, mert néhány percig nem szólt semmit, végül így válaszolt:
- Ha segítek, visszakapom a lányomat?
- Elvitték a lányát?
- Igen, a zsaruk… és intézetbe csukták.
"Nem csodálom" – gondolta Melinda, ahogy a lakás állapotát figyelte.
- Megpróbálom.
- A koszos rendőröknek egy szót sem mondok, de, ha megígéri, hogy segít, akkor esetleg én is tudok adni néhány információmorzsát, amin elindulhatnak.
- Rendben, mi a neve a lánynak?
- Orsós Mercédesz.
"Jaj, mibe egyezek már megint bele" – fogta a fejét gondolatban, de hangosan így szólt:
- Megteszek, amit tudok, de, szerintem nem lesz egyszerű.
- A lányomért bármit, csak adják vissza!
- Akkor a nyomozás… mert az ön élete is veszélyben forog.
- Rendben, akkor ehhez le kell ülnünk, mert egy kicsit hosszabb történet lesz – vezette az asztalhoz, ahol az egyik székről leszedte a ráhalmozott ruhákat a lány számára, majd a mesélésbe fogott: - Körülbelül tíz évvel ezelőtt létrejött egy alakulat, egy csoport, melyet Csillagosoknak neveztek el, a viselt jelvényük miatt. Ennek tagjai tizenhárman voltak. Nem, nem babonaságból, hanem, mert egyszerűen ennyien voltak és kész. Ez az alakulat egy amolyan politikai közösség volt, és egy bizonyos ember ellen irányult, akit Balogh Tivadarnak hívtak.
- Mégis mit vétett ez az ember?
- Ő egy német származású polgár volt, aki polgármester akart lenni.
- Szóval, ezek tizenhárman rasszisták voltak?
- Így, visszatekintve – mondta elgondolkozva a nő -, valóban azok voltunk.
- Ezek szerint ön is a tagja volt a csoportnak?
- Igen, sajnos – hajtotta le a fejét. – Akkor még nem tudtam, milyen helyre csöppentem. Lépten-nyomon ezt a férfit figyeltük, és mindenhol keresztbe tettünk neki, tudja, utcai támadások… ilyenek.
- Ez szörnyű – sápadt el Melinda.
- Így visszatekintve, ma már én is annak látom, de, akkoriban jó bulinak tűnt, csak úgy, fekete sapkában letámadni, és fojtogatni, majd néhány napig ismét felé sem néztünk.
- Szerencsétlen férfi! Mi lett végül vele?
- Meghalt, egyszer túl szoros volt a kötél…
- És a teste?
- Az egyik tag elásta, fogalmam sincs hová.
- Gondolja, hogy ő az elkövető?
- Egy másfél éve halott férfi? Kizárt dolog, nem hiszek a szellemekben – nyomta el a cigarettáját.
- De, akkor ki lehet?
- Biztos valami bosszúszomjas rokona – mondta lazán, mintha nem is lenne érdekelt az ügyben.
- Van gyereke?
- Nincs, két nőbe is szerelmes volt – akik később a csoport tagjaivá váltak: az egyik egy színésznő, Betti, a másik pedig egy fiatal lány, Noémi. Mindketten kihasználták, és csúnyán otthagyták őt.
- Szerencsétlen férfi – csóválta a fejét szomorúan.
- Az. Remélem, tudtam segíteni, és bízom benne, hogy ön is tud majd segíteni, előkeríteni a lányomat.
- Igyekezni fogok. Próbálja meg addig kicsit rendbe hozni a lakást – mondta komolyan.
- Rendben, hátha fogékonyabbak lesznek akkor a zsaruk.
- Hátha… Köszönöm a segítséget!
- Kerítsék elő az elkövetőt! Nem akarok még ilyen fiatalon meghalni!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Krimi
· Írta: Aurora White
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 55
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 81

Page generated in 0.0666 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz