Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Könyörgés

, 411 olvasás, aranytk , 2 hozzászólás

Hit és vallás

Roppantsd szét bennem ezt a feszítő csöndet,
robbanjon semmivé Sorsomnak néma kínja!
Ne mondd, hogy hiába állok most előtted,
s burjánzó bánat tövét nincs, mi kiszakítja.

Ölelj kebledre, s vigasztalj örömökkel!
Lelkemmel is lássam a születő lét-csodát!
Fogadjon be, s ébresszen könnyű lélekkel
a tavaszi rügyektől tündöklő új világ!

Lélegzeni akarom a boldogságot,
hisz ez a tűnő élet oly gyorsan elszalad!
Szívembe szórni mosolygó szivárványok
ábrándjait, s elhinni, hogy mind bennem marad.

E kínzó hallgatást fürdesd szeretetben!
Illanó létem alkonyán adj még látomást!
Kacajok mögötti könnyes szenvedésben
tanítsd meg hitünkben az igaz elfogadást!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hit és vallás
· Kategória: Vers
· Írta: aranytk
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 23
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 36
Jelenlévők:
 · Kócos


Page generated in 0.0399 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz