Navigáció


RSS: összes ·




Vers: megrekedve

, 532 olvasás, hegedu , 12 hozzászólás

Gondolat

alig tapintható
a zsebben lapuló
hétköznapi ámulat
megszorul az idő
ahogyan a darálóban a dió
bútól görbül a bőr
mozdulunk
megyünk
hiszünk
az indulás mint felpróbált
szép ruha
és mégis lassan
lefolyik a vállakról
a csoda

majd utolsót hajtunk a papírhajón
de meszes félelem a láb
a cipőtalp már a sarkon elkopik
talán eljutunk az ablakig

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: hegedu
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 65
Regisztrált: 3
Kereső robot: 16
Összes: 84
Jelenlévők:
 · Déness
 · Öreg
 · PiaNista


Page generated in 0.0836 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz