Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fényrend

, 193 olvasás, szkitavere , 2 hozzászólás

Gondolat

Sámán jár táncot, ringatja a lelket,
csillagpor hull rá, harmatot perget.
Szikrázó a tekintet, csillogó szempár,
Rátalál egy álom, kialszik a homály.

Sántít a tücsök de zenéje igaz,
tó tükrén a hangja a ködbe nyilaz.
Táncol a jókedv, hallgat a csend
Párás levegő, a látomás eljövend…

Sámán jár táncot, ringatja a lelket,
csillagpor hull rá, harmatot perget.
Teremtő május nem látott sokat,
az esőcsepp bája aranyat fonat.

Bölcs kövek várnak, döntenek ha kell,
Az ösvényen hosszan az idő felemel.
Kormos az éj, tisztulni tér amikor
a Hold és Nap a fényrendre kél.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: szkitavere
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 198
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 226
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.169 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz