RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2013-05-31 18:00:00, 230 olvasás, vorosjudit , 0 hozzászólás
Fázón megborzong a nyugvó nap lelke, pirosló alkonyán feltámad a szél, riadtan menekül minden ami él. szédülten csapong sérült szárnyú lepke… Közelít a vihar, bőszen, sebesen, beledermed a lét, fű, fa és virág, haragjától reszket az állatvilág, szerte szórja villámait dühösen. Dúlva, rombolva acsarog a tájon, üvöltve nyargal süvítő szélháton, s ahogy elvonul, könnye hull a fáknak… Kicsit sírnak még megtépett ágaik, majd visszatérnek napfényes álmaik és újra büszkén, egyenesen állnak.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς