Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Viharszonett

, 230 olvasás, vorosjudit , 0 hozzászólás

Természet

Fázón megborzong a nyugvó nap lelke,
pirosló alkonyán feltámad a szél,
riadtan menekül minden ami él.
szédülten csapong sérült szárnyú lepke…

Közelít a vihar, bőszen, sebesen,
beledermed a lét, fű, fa és virág,
haragjától reszket az állatvilág,
szerte szórja villámait dühösen.

Dúlva, rombolva acsarog a tájon,
üvöltve nyargal süvítő szélháton,
s ahogy elvonul, könnye hull a fáknak…

Kicsit sírnak még megtépett ágaik,
majd visszatérnek napfényes álmaik
és újra büszkén, egyenesen állnak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Szonett
· Írta: vorosjudit
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 307
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 333
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.1861 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz