Rebeka
Rebeka otthon még mindig a rejtélyes férfin gondolkodott, aki a kezébe nyomta a rajzát. Magának sem merte bevallani, de nagyon vonzotta a rejtélyes idegen. Volt benne valami megfoghatatlan, valami rejtélyes, ami miatt azt kívánta, bár újra láthatná.
A mosolya pedig démoni volt, olyan, ami egyszerre taglózza le, és bűvöli el az embert. Amolyan igazi "szerelem első látásra eset" volt, akármennyire is nem akart rá gondolni. Teljesen felkavarta az érzékeit, és megzavarta őt.
Már közel három éve nem volt senkije; az utolsó udvarlója a rajztehetsége miatt hagyta faképnél, nem tetszett neki, hogy a lány kilóg az átlagtól, és valami különleges képességgel rendelkezik. Egyszerre ijesztette és taszította a fiút ez a dolog, míg végül odáig fajult az ügy, hogy otthagyta a barátnőjét, nagyon megnehezítve így annak életét. Nagy kiesés volt a második kereset elvesztése Rebeka számára, aki így megtanulta mit is jelent a nélkülözés. Volt olyan, hogy néhány napig nem került semmi az asztalára, mert nem volt pénze ennivalóra. Végül rájött, hogy mindent meg lehet szokni, csak idő kérdése.
Melindával pont egy ilyen alkalommal találkozott, kint ült a padon, és a rajzait árulta, amiknek a titkát akkor még senki sem ismerte. Az éhségtől már alig látott valamit, és kis híja volt, hogy le nem esett a padról, ahol ücsörgött.
- Szia! Mennyibe kerülnek a képek? – kérdezte mosolyogva a sápatag lányt.
- Ezer forint darabja.
- Ilyen olcsón adod ezeket a gyönyörűségeket! – döbbent meg a vásárló.
- Muszáj, még ennyiért sem nagyon veszik meg őket.
- Látom, sokat nélkülözhettél mostanában. Ez az egyetlen munkád?
- Igen.
- Tessék, neked adom a szendvicset, és azt a liliomos képet szeretném megvenni.
- Hálásan köszönöm – hatódott meg ennyi jóindulat láttán, és azonnal befalta az ennivalót, majd átadta a munkáját.
Innentől kezdve Melinda minden nap meglátogatta, és sosem ment üres kézzel: nem csak vásárolt, hanem általában hozott is neki valami ennivalót. Idővel elválaszthatatlan barátnők lettek, jóban-rosszban kitartottak egymás mellett. Sokszor voltak az egymás segítségére.
Álmodozásából kopogás riasztotta fel Rebekát.
- Ki az? – szólt hangosan, de nem kapott feleletet. Mikor már ment volna, hogy ajtót nyisson, jeges fuvallatot érzett a kezénél, és egy férfi állt mellette, álmai szőke hercege.