Poros dűlő oldalában virágzik az orgona.
Napfénymeleg verébsereg
elűzve a hideg telet,
dűlő poros útja felett tollászkodik csipogva.
Szálló szarka csacsog-cserreg surranó szél ölében.
Öreg paraszt baktat lassan,
kerékpárja dől a porban,
orgonát visz nagy boldogan kérges, fáradt kezében.
Pince meleg oldalában kövek között néz a gyík.
Fűszálak közt zöldikepár
ide-oda röpködve száll,
fiókájuk bogárra vár, napfényfürdik, kedve víg!
Amott messze sötét felhő közeledik, fúj a szél.
Jégesőben, hajló fűben,
néma csendben ül a fészkén
kis fióka, félelmében lapul, pislog és remél…
Tova száll az esőfelhő, Nap ragyog a táj felett.
Kenderike, kis csicsörke,
ökörszem és kékcinege,
réti pityer, molnárfecske dalos kedvvel ellibeg…