PSZT…
Meg sem kell szólalj, szemembe nézel, s látom gondolatod
hozzám sem érsz, de érzem érintésed, melyet álmomból magammal hoztam.
Szeretném, hogy végre magadhoz ölelj, s biztosítsd, hogy sosem hagysz el!
Várom a napot mikor kettőnkből lesz egy,
szemedbe nézek majd, s látni fogom a ragyogást,
melyben nem egy fiatal srác, hanem
egy büszke édesapai szempár néz vissza rám, mely
Ragyogóbb mint a csillagok fent az égen.
Telik majd az idő, lesz sok jó, rossz közt elvetve,
De, ha tudod mit diktál a szíved mi egyek leszünk egy életre!
Látjuk majd, hogy gyermekünk felcseperedik, s kilép az óvó kezek alól,
S a nagyvilág felé veszi útját,
De mi tudjuk nem végeztünk fél munkát, s gyermekünk a nagyvilágban is meg áll a talpán!