Hogyha egyszer úgy adódna,
És nem lenne holnapután,
Mondd csak, mégis mi történne?
Mi jönne a holnap után?
Akkor aztán meglepődnénk,
Néznénk egyre-másra sután,
Maradékát tegnapoknak
Megszámolnánk egymás után.
Ne is bánjad a holnapot,
Elég gond, ha vársz a mára.
Ragadd meg a pillanatot:
Lóra vártál, nem szamárra.
Csillagközi csenddel ha jő
A kozmikus-szép éjszaka,
Akkor talán éltednek is
Elkezdődik egy új szaka.
Jelenné vált múlt és jövő,
S nem lesz többé szívemen tél.
Látod, mégis itt a lényeg:
Erről jöttél, arra mentél.