Eredmény
Lassan összegyűltek a nyomozók a rendőrség épületében, mindenki azzal a nyommal, amit talált a kutatás során.
Először Viktor lépett elő, és felolvasta gyűjteményét a szimbólumokról. Többnyire csupa általánosságot talált, amit a többiek már eddig is ismertek, de azért érdeklődve, kíváncsian végighallgatták.
- Köszönjük – mondta végül Józsi, mikor a munkatársa a beszámoló végére ért.
- Ezeket már mind tudtuk – jegyezte meg András unott arccal.
- És te mit találtál? – vágott vissza a másik.
Ő, pedig, mintha csak erre várt volna, néhány fényképet halászott elő a táskájából, és az asztalra helyezte őket. A fotókon sírkövek voltak láthatóak, melyeken csillagok, hold, és nap motívumok látszottak.
- Alapos munkát végeztél – biccentett a fejével elismerően a felügyelő.
- Igyekeztem minden zugot átnézni. Sok helyen olvashatatlan volt az írás, azokkal nem is foglalkoztam különösebben, mert, nem több száz éves sírokat keresünk, így inkább a frissebbeket vettem szemügyre, melyeket meg is örökítettem. Az elsőn egy földműves kőemléke látható – mutatta az egyiket -, ő tíz évvel ezelőtt halt meg nagyjából…
- Értem, a következőt!
- A második egy egyszerű varrólány végső nyughelye fölött magasodott, aki öt éve halt meg…
- Újabb nincsen? – intett türelmetlenül József, mire a szólított előkotort három képet, egy negyediket pedig félretett.
- Itt van egy, ami Betti sírján található.
- Ő az a színésznő…?
. Igen
- Egy pillanat – szakította félbe a beszélőt Géza -, ha már a tárgynál tartunk… előveszem én is, amit hoztam – tette az asztalra a gyűrűt.
- Mi ez?
- Egy gyűrű, az idős hölgynél találtam egy dobozkában.
- Tud róla, hogy elhozta?
- Szerintem a létezéséről sincs tudomása.
A felügyelő elmélyülten szemlélte a csodás darabot. Életében nem látott még ilyen gyönyörű munkát, meseszép kövekkel gazdagon díszített karika volt, benne személyre szóló vésettel.
- Ez az a bizonyos Betti lehet?
- Szerintem igen.
- Ki kellene kérdeznünk az idős hölgyet, hátha több információt is kapunk tőle.
- Jó ötlet – helyeseltek a többiek is, majd visszatértek a fényképekhez. – Rád vár a megtisztelő feladat.
A következő fotón Kiss Béla alezredes sírköve látszott, akit a jelenlevők többsége még hírből sem hallott.
- Egy katona lehetett – vonta meg a vállát Viktor.
- Valószínűleg.
A harmadikon Tóth Ferenc volt, a valamikori postás, mire csak szomorúan csóválták a fejüket.
- És az? – mutatott Józsi a negyedik, félre pakoltra.
- Nos, ő még nem halt meg, a felesége mellé szeretnék temetni. Egyébként Gedeonnak hívják, és pilóta – jegyezte meg András.
- Vajon egy jövendő áldozat? Talán tájékoztatni kellene.
- Igen, én is erre gondoltam.
- Ki ismeri őt közelebbről?
- Gyerekkoromban egy utcában laktunk – szólt elgondolkodva Marcell.
- Akkor tied a megtisztelő feladat – mosolyodott el szélesen a felügyelő, mire ő csak beleegyezően bólintott.