Navigáció


RSS: összes ·




Krimi: Kísértés - 13. fejezet

, 520 olvasás, Aurora White , 0 hozzászólás

Ezerszín

Noémi

- Anya, nem láttad a szalagom? – kiabált ki Noémi a szobájából a konyhába, enyhén ideges hangon.
- Melyiket, a rózsaszínt?
- Nem, a kéket.
- Amit Gábortól kaptál?
- Igen azt. A hajamba akartam fonni, hogy láthassa, még mindig viselem – ábrándozott el, miközben lassan fésülte csillogó aranyhaját. Gábor egy katonatiszt volt, aki, lassan másfél éve udvarolt neki. Első látásra szerelmesek lettek egymásba, nem zavarta egyikőjüket sem, hogy akkor még másvalaki udvarolt neki, egy szegény férfi, aki nem tudta őt úgy elhalmozni ajándékokkal, mint ő azt elvárta volna.
Szemrebbenés nélkül csalta meg hűséges udvarlóját, akivel két évet együtt töltött jóban, rosszban. Mióta szakított vele, egyszer sem jutott eszébe szegény flótás, aki talán az utcára került miatta; minden gondolatát a csinos, pénzes katonatiszt töltötte be, és az, hogy miként tudna minél többet kicsalni tőle.
Noéminek egyetlen hibája volt: egyedüli gyerekként a szülei túlságosan elkényeztették, minden földi jóval ellátták, így ő ugyanezt várta el a másik nemtől is.
- Nem láttam aranyom, tudod, hogy nem nyúlok a cuccaidhoz. Ott kell annak lennie valahol.
- Nincs sehol – mondta a sírás határán állva.
- Hagyd így kibontva a hajad – nézett be a szobába, és gyengéden szétterítette a gyönyörű zuhatagot a lány hátán. – Teljesen el fogod vele varázsolni.
- Úgy gondolod? – kérdezte nyugodtabb hangon.
- Biztos lehetsz benne – nézett bele a nő is a tükörbe, ami visszatükrözte ravaszul megcsillanó szemeit.
- De mit mondjak, miért nincs a szalag a hajamban?
- Ne említsd neki, hátha nem veszi észre.
- És, ha mégis?
- Én holnapra veszek majd egy másikat – kacsintott rá, és végigsimított büszkesége fején.
Ők ketten verhetetlen párost alkottak, bármiről is volt szó. Úgy az ujjuk közé tudták csavarni a férfiakat, hogy azok térden csúsztak előttük.
- Ó, te vagy a világ legjobb anyukája – nevetett fel, majd átölelte anyját, aki elmosolyodott.
Noémi gyorsan felvette a legszebb ruháját – igyekeznie kellett, nehogy elkéssen a randiról, bár szívesen várakoztatta meg a férfiakat. Volt benne valami plusz öröm, ha tudta, miatta ácsorog a másik az esőben, vagy a tűző napon. Feldíszítette magát az ékszereivel, és gondosan kisminkelte, kifestette az arcát, ahogy még anyja tanította – férfivadászatra. Nem bánta, ha megbámulják az utcán, sőt kihúzta magát, kidomborította formás melleit, ha észrevette, hogy figyelik, gyakran el is mosolyodott, hogy lássák az utcán, mennyire szereti a figyelmet.
Könnyű kis blúzban, és miniszoknyában indult útnak a park irányába, ahol valószínűleg szíve választottja már türelmetlenül várja őt. Gondolatban már látta is a férfit, ahogy türelmetlenül elé siet, de a késést még csak meg sem említi, ő pedig szabadkozik, amiért nem jött időben.
Már messziről úgy tűnt neki, hogy nincs senki a szokott helyen, ahol várakoznia kellene. Odament a padhoz, leült, várt egy kicsit, majd tovább ment, arra nézett körül, de nem találta őt sehol, sőt, egyáltalán senki nem volt a parkban.
"Vajon hol lehet?" – morfondírozott magában, miközben visszaült a padra. Hirtelen, mintha szél csapta volna meg.

- Uhh, már ennyi az idő? – nézett Gábor gondterhelten az órájára.
- És, akkor mi van? – búgta szerelmes hangon Borika.
- Mennem kell.
- Hova? Mindig úgy sietsz, még csak el sem búcsúzol tőlem normálisan – nyávogta, az ágyon fekve, majd kéjesen nyújtózott egyet.
- Tudod, dolgoznom kell.
- Ezt már annyiszor mondtad… igazán maradhatnál egy kicsit – húzta vissza magához játékosan a fiatal tisztet. Hízelgett neki, hogy egy ennyivel fiatalabb legény udvarolt neki. Tulajdonképpen ő csábította el, néhány nappal ezelőtt az ivóban, ahol épp savanyú hangulatban lehetett.
Rossz kedve is volt, mert a pénze kezdett megcsappanni, a szerencsejátékok, amik eddig duzzasztották tőkéjét, most leapadó félben voltak. Borika ott talált rá, és szépen körbefonta, mint anakonda az áldozatát, utána pedig már csak pár lépés volt a lakás, ahonnan pedig egyenes út vezetett a pénzhez. Néha lopott tőle, ha szem előtt hagyta a tárcáját – persze csak óvatosan, észrevétlenül -, időnként pedig mártír arccal csalta ki tőle, hogy gyönyörű barátnőjét kényeztethesse.
Legutóbb is két szalagot vett neki, amit a hajába fonhat, előtte pedig egy valódi gyöngysort ajándékozott neki.
- Sajnálom, de mennem kell – bontakozott ki az ölelésből, és már az ajtónál is volt. Szinte búcsú nélkül rohant el. Már az sem érdekelte, hogy ez alkalommal nem vitt pénzt magával, és nem tud ajándékot venni Neki, a tündérkéjének.
"Ha szerencsém van, csak néhány percet fogok késni" – gondolta, miközben az órájára nézett.
Gyorsan átvágott a kereszteződésen, közben egy kis parfümöt fújt magára, hogy elnyomja Borika illatát – akitől néha már hányingere volt. Végül a parkhoz ért.
A hatalmas fák és virágok mesésen széppé varázsolták az egész teret, melyekhez csodásan illettek a fehér padok. Mindig szeretett ide járni, a "nyugalom szigetére", ami most túlságosan is nyugodtnak, csendesnek (sőt egyenesen kihaltnak!) tűnt számára.
"Vajon, miért nincs még itt Noémi?" – dohogott magában, mikor már húsz perccel is elmúlt a találkozó időpontja. Nagyon nem szerette a lánynak azt a szokását, hogy direkt megvárakoztatja őt. Ha most is feleslegesen rohant!
Ekkor észrevette, hogy egy helyen, mintha le lennének taposva a virágok, vagy valami nehezedne rájuk, a pad mellett. Kíváncsian odament, hogy megnézze mi az.
Először elborzadt, majd megkönnyebbülten felsóhajtott. Rájött, hogy egy nővel végül is mégiscsak könnyebb, mint kettővel. Vállat vonva elindult abba az irányba, amerről jött, még egy kis időt talán eltölthet Borikával, és talán ez alkalommal, kicsit több pénzt tud kicsikarni majd belőle.
A park végében meglátott egy fülkét. Rövid töprengés után belépett, és hívta a rendőrséget, hogy bejelentsen egy gyilkosságot. Egyesek talán úgy gondolnák, valami köze lehet az ügyhöz…
Mikor átment a kereszteződésen, már csak az üres lakás fogadta, a nő biztos elment valahova. Vállat vont, és megindult haza.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Krimi
· Írta: Aurora White
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 60
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 85
Jelenlévők:
 · Francesca


Page generated in 0.5354 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz