Navigáció


RSS: összes ·




Krimi: Kísértés - 11. fejezet

, 548 olvasás, Aurora White , 0 hozzászólás

Ezerszín

Titokzatos idegen

- Elvesztetted út közben? – kérdezte Melinda megértően.
- Igen, azt hiszem, tudom is hol – csillant fel a szeme a megvilágosodástól. – Idefele egy férfi fellökött az úton, talán, akkor eshetett ki a zsebemből.
- Micsoda úriemberek vannak – jegyezte meg jól megnyomva az úriemberek szót.
- Igen, néha, magam is meglepődöm – nevette el magát keserűen.
Szerencséjükre, már elállt az eső, így nem kellett attól tartaniuk, hogy bőrig áznak, az egyedüli, amitől féltek, hogy esetleg a rajz használhatatlanná vált a víz miatt.
- Itt, itt történt – állt meg Rebeka a templom mellett, ahol most néhány rendőrautó várakozott.
- Nézd csak, mi történhetett itt? – kiáltott fel Melinda izgatottan
- Fogalmam sincs – vonta meg a vállát barátnője, miközben a járdát figyelte, nem lát-e valahol egy ismerős papírdarabot.
Sokáig lázasan kutakodtak a templom környékén, minden eredmény nélkül. Mikor már feladták volna a keresést, egy férfi toppant Rebeka elé, kezében egy lappal, amit vidáman lobogtatott a lány felé.
- Csaknem ezt keresi? – kérdezte, elbűvölő mosollyal az arcán.
- Honnan…?
- Minden nap elmentem a művésznő mellett – mélyesztette csábító tekintetét a lányéba, mely olyan kék volt, mint a legtisztább vizű tenger, a haja pedig szőke, mint a nyáron érett búzakalász.
- Köszönöm – nézett tétován a rajzra, s, mire újra felpillantott az idegenre, az már el is tűnt a szeme elől.
- Te meg mit bámulsz úgy – hallotta valahonnan, maga mögül Melinda hangját.
- Nem láttad őt?
- Kit?
- Mindegy… - legyintett, de még mindig a férfi hatása alatt volt.
- Megvan a kép? – kérdezte félig csodálkozva, félig érdeklődve.
- Igen… megtalálta.
- Ki?
- Egy szőke férfi.
- Hm, és legalább jól nézett ki?
- De még mennyire!
- Vigyük haza, és tanulmányozzuk át a rajzodat! – javasolta, majd mind a ketten megindultak a panelház irányába.
- Alig látszik valami, úgy elázott az esőben – sajnálkozott Melinda, mikor már a lakásban voltak, és megittak egy pohár limonádét.
- Várj egy kicsit, a szemlélőknek általában később szoktak kibontakozni az alakok! – szólította fel, mire ő azonnal engedelmeskedett. Úgy tűnt, tényleg igaza van a művésznőnek, mert lassan testet öltöttek az alakok, melyek közül néhányat egyből fel is ismert.
- Sok tényleg elmaszatolódott – sajnálkozott, de néhányukat felismerem: ő itt Antal atya középen, ő itt Gedeon bácsi, a pilóta… de honnan ismered őket, avass most már be a dolgokba!
- Antal atya! Gedeon bácsi! Veszélyben az életük… tudod őket láttam magam előtt. Még régen meséltem neked erről a dologról. Látom a halottakat, meg a gyilkosukat, és lerajzolom őket. Viszont az áldozatokat sosem látom tisztán, mindig homályosak, így nem tudom felismerni őket.
- Akkor figyelmeztetnünk kell a képen levőket! – pattant fel izgatottan Melinda az asztaltól.
- Igen, ezért hoztam hozzád a rajzot.
- Vigyük rögtön a rendőrségre, és ők intézkedni fognak.
- A rendőrségre? – vágott egy fintort, majd beszámolt előző napi "élményéről" a nyomozókkal.
- Igazad van, más megoldást kell találnunk.
- Elmegyünk az áldozatokhoz egyenként, akiket felismertél.
- Más megoldást kell találnunk, mert mi lesz azokkal, akiket nem ismerek? Jobb ötletem van, keressük fel a médiát!
- Nagyszerű! Menjünk azonnal.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Krimi
· Írta: Aurora White
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 55
Regisztrált: 0
Kereső robot: 28
Összes: 83

Page generated in 0.0663 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz