Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Költői képzelet

, 207 olvasás, profanus , 0 hozzászólás

Gondolat

Megüresedett neuronok
támasztanak halott
szavakat,
a semmi ropog
toll hegye alatt
hófehér alapon,
gondolatok születnek
terméketlen talajon,
s egyre csak
nyúlnak, élednek
újabbnál újabb
sorok, versszakok.
Ballagó idő ketyeg,
diktál a csend
üteme, szárnyat
bont a fáradt
költő, s múzsája
nyújt segítő kezet.
Kiszáradt
tintacseppek hullanak,
legendás csók
beléjük ihletet
lehel, majd a feldúsult
folyékony betűszemek
egymásba kapva
lesznek összefont
gondolatfellegek.
Megtöltve szűz lapot
formát önt a művész,
gyöngyszemet.
Soroknak
végein nő
megannyi rím,
semmiből ébredő
verset szül a
költői képzelet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: profanus
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 29

Page generated in 0.0372 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz