Épp az imént jártunk Győrött,
alattunk medereng a Rába.
Az arcom unalomtól gyűrött
és a közönytől vált simára.
Fertő a vidék és csodaszép,
úszik a szélmalomhaságban.
Mint ócska Vegasi parti kép,
megannyi csík oson lágyan.
Behunyt szemmel elmélkedek
a követési távolságon,
míg telnek a kilóméterek
és el nem nyom a puha álom.
Halkan ébreszt egy bukkanó -
öt percre sem hagyott nyugton.
A szélvédőn már bogárdekó,
hát megállunk egy benzinkúton.
Ablakmosó folyadék és
forró kávé papír pohárban.
Olyan vagyok, mint egy gyépés
- rohadtul elzsibbadt a lábam.
Mire megtanulok járni,
ülhetek a kocsiba vissza,
de kevés van már a határig
és legalább a fejem tiszta.
Koffeintek szép Hazámnak!
Sógorország! Ó nagy öröm -
csak beletört az utazásba
az én érdeklődési köröm.
Útépítés hegyek hátán -
mosódott narancssárga foltok.
Egy hosszú bójasor vár árván,
mint szekrényben az üres polcok.
Hatvannal gurul most a gép.
Mi hetvenkednénk de nem lehet,
mert lecsökkent a sávszélesség
és nem biztosít elég helyet.
'Fő, hogy épségben érjünk oda'
- tör csöndet a régi mondás.
Azt sem tudom melyikünk mondta
- jól esne már egy kis mozgás.
Rálépünk a gázpedálra -
mint Ká, a kígyó szokta azt,
úgy vedli le a szürke pálya
magáról a lomha szakaszt.
Kipling helyett kuplung és ötös.
A kedvünket sebességváltva
suhanunk, akár az üstökös,
míg arcunk hűs menetszél vágja.
Labancföld lubickol a fényben,
ide is elért a nyári nap.
Lám itt is találkozni széppel
- bár látnák az otthoniak.
Néhány kósza pillanatra
megszűnik a színes sztrádafal,
hogy meseország megmutassa
magát arany-zöld lankáival.
Takaros házikók és kertek;
fák s a bokrok a föld mezsgyéin
vigyázzák a tájat s nevetnek
madaraknak szép meséin.
Megszólal a kedvenc dalom -
közben mindent sárgára festve
(köröttünk mind a két oldalon)
vidáman virágzik a repce.
Órák múltán e táj elkopik
a fenyős hegyi sziklákon.
Az övem borzasztóan szorít,
ezért a sofőrt piszkálom.
Épp elállt egy hűs nyári zápor
és mintha valami volna itt -
talán mosolygok, mikor látom
Tirol hófedte ormait.
A városunk kedvesen fogad,
ránk kacsint megannyi épület.
Nézem az ismerős dolgokat,
hogy felidézzem emléküket.
A lámpák - barátságos fények -
mint az égbolt sok-sok csillaga.
Ezt most már abszolút nem értem!
Mi eljöttünk otthonról haza?!
Megjegyzés: Innsbruck, 2013 május 16.