Navigáció


RSS: összes ·




Dal: Létazonos

, 301 olvasás, Nebel , 0 hozzászólás

Gondolat

Terelem a tudatlanság kalászai közé,
s ők bégető léptekkel követnek
félkövér betükkel hintem bundáikat.
Övék, csak övék az én hitem,
övék, csak övék az én hitem,
az én hitem.

A hívek sorakoznak a bálvány épül
a tömeg nyakába rézkolomp,
aranyat ígért szép szavakkal,
ki holnap nyájakat ostoroz.
A tompulás garasait szórom eléjük,
metszéspontokban összeérnek,
a bizonyosság viasza pecsétel.
Övék, csak övék az én hitem,
övék, csak övék az én hitem,
az én hitem.

Megvásárolható kellékekből kelletlen isteneket faraghatunk,
találomra megváltanak,
találomra kiváltanak,
a létazonos mindenségből.
Sápadt emberszerű kelletlen isteneket faraghatunk,
találomra megváltanak
találomra kiváltanak
a létazonos mindenségből.

Most dús szőrű pásztor kutyák csaholnak irgalmat,
a szavak bárdja a halántékom méregeti.
Leszel-e hentes?
Kérek három kiló húsz dekát,
hogy legyen mibe újjászülessek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Dal
· Írta: Nebel
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 333
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 357

Page generated in 0.3291 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz