Terelem a tudatlanság kalászai közé,
s ők bégető léptekkel követnek
félkövér betükkel hintem bundáikat.
Övék, csak övék az én hitem,
övék, csak övék az én hitem,
az én hitem.
A hívek sorakoznak a bálvány épül
a tömeg nyakába rézkolomp,
aranyat ígért szép szavakkal,
ki holnap nyájakat ostoroz.
A tompulás garasait szórom eléjük,
metszéspontokban összeérnek,
a bizonyosság viasza pecsétel.
Övék, csak övék az én hitem,
övék, csak övék az én hitem,
az én hitem.
Megvásárolható kellékekből kelletlen isteneket faraghatunk,
találomra megváltanak,
találomra kiváltanak,
a létazonos mindenségből.
Sápadt emberszerű kelletlen isteneket faraghatunk,
találomra megváltanak
találomra kiváltanak
a létazonos mindenségből.
Most dús szőrű pásztor kutyák csaholnak irgalmat,
a szavak bárdja a halántékom méregeti.
Leszel-e hentes?
Kérek három kiló húsz dekát,
hogy legyen mibe újjászülessek.